Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

előre betanította, hogyan kell magát meghajtani a vendégek előtt. A nagykövet távozásakor azonban a kisfiú majdnem elfelejtette, majd észrevéve a távozót utána futott, megfogta a redingot-ját hátulról, nehogy az ő meghajlása nélkül távozzon.

Eljött Munkácsyné is, aki már visszatért kolpachi birtokáról Pá- risba és a rue Jeoffroy-ban bérelt lakást. A képem hatása alatt tette az ajánlatot, hogy béreljem ki Munkácsy nagy műtermét. Ha nagyravágyó lettem volna, talán megteszem, de gyűlöltem mindig a nagyképűsködést, nem tettem az ajánlatot magamévá.

A Szalonban az első emeleti galéria főfala közepére került a kép és már nagy távolságról lehetett látni, kitűnő világításban. Az alakok élet- nagyságúak lévén, a szemlélő ott a francia képek között azt érezte, hogy egy más világba lépett, egy magyar parasztház udvarára. A katalógusban reprodukálták. Sok méltató cikk jelent meg róla, melyek elvesztek, csak a The Graphic ismert londoni illusztrált lap párisi levelezőjének a sorait találtam meg fiókomban: amelyet szó szerint közlök: „Monsieur, nous serious trés heuteux de reproduire dans un prochain numero du The Graphic votre magnifique tableau du Salon 1907, qui a pour titre Enterrement d’un enfant en Hongrie. Nous esperons, que vous voudriez nous autoriser á faire cette reproduction.”2U A The Graphic azon számát, amelyben azután reprodukáltatott a kép, nem régen átadtam a Somogy megyei Múzeumnak megőrzés végett, tekintve, hogy utóbb magát a képet is odaajándékoztam a Rippl-Rónai Múzeumnak. 1908-ban a Műcsarnokban és 1924- ben a Nemzeti Salonban rendezett kollektív kiállításomon is szerepelt.

Amíg Párisban éltünk, a nyarakat Somogytúron töltöttük. Minden évben festettem, dacára annak, hogy a gazdálkodás is elfoglalt, egy-egy nagyobb méretű képet, amely aztán a következő évben Párisban lett kiállítva. Ez időben készült a „Vasárnapi beszélgetés” két kiöltözött falusi lányt ábrázoló kép, amint a szép napfényes időben a fűben ülve beszélgetnek. Életnagyságú alakok. A „Tanácskozó cigányok” egy kis patak partján négy férfi és egy asszony. Apponyi Sándor, a nagy könyvgyűjtő a kép előtt, mikor Budapesten volt kiállítva azt a megjegyzést tette, hogy úgy hatnak a cigányok rá, mint valami bibliai alakok. Ezelőtt a képem előtt mutatott be Ferenczy Károly Szinnyei Merse Pálnak, akit eddig nem ismertem. Ez a képem a Szalon katalógusában reprodukálva volt, sőt egy kiadó cég képes levelezőlapokat is készített róla. Kaposváron vette meg Barcsay Ferenc, majd felköltözve Budapestre, magával vitte. Egész cigánytelep volt nálam, rendesen 4—5 család és minthogy sok gyerekük volt, 30—40 modellem volt állandóan. Amennyire a gazdálkodás engedte, minden szabad időmet köztük töltöttem, megfigyelvén minden életmegnyilvánulásukat. Ez áldozatot is követelt, mert szerették volna összes nyárfáimat, hogy abból teknőket csináljanak. Sajnáltam nagyon ezeket a fasorokat és úgy oldottam meg a nehéz problémát, hogy csak minden má- 26

26. Uram, nagyon boldogok lennénk, ha egy legközelebbi számunkban reprodukálhatnánk az 1907. évi Szalonban kiállított nagyszerű képét, amelynek címe Gyermektemetés Magyarországon. Reméljük hozzájárul, hogy a Graphic-ban reprodukálhassuk képét.

84