Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

és az amerikai művészek képviseletére elküldték Budapestre van der Weyden jeles tájképfestőjüket, egy igen szimpatikus fiatal művészt. A kiállítás befejezése után Lachaise úr azt a megjegyzést tette előttem: A Budapest ont manquent un compliment! Óhajtotta volna, hogy van der Weyden úrnak, aki saját költségén utazott Budapestre és fáradozott a kiállítás érdekében, adjanak valami kitüntetést, ahogy ezt egy előző bécsi kiállítás alkalmával Hitscock festőnek adták a bécsiek. Egy franciát is megilletett volna ez, de én hiába hívtam fel erre a Képzőművészeti Társulat figyelmét, nem voltak elég ügyesek ezt kieszközölni, mint a bécsiek. A képvásárlások közül sem fogadták el tanácsomat, nem vették meg a remek Renoirt és Albert Besnard két tuniszi lányt ábrázoló tipikusan egyéni piktúráját, inkább Lerolle egy akt képét, a fürdőző nőket, amely elég banális volt. Örültem, hogy a magánosok több ízlést tanúsítottak, ekkor került Puvis de Chavannes gyönyörű háttanulmánya Kohner báró tulajdonába és egy eleven Raffaelli is Budapesten maradt. A francia kollekciónak Budapesten igen nagy sikere volt. Petrovich Elek egy külön füzetben írt róla tanulmányt. A franciákat is foglalkoztatta ennek a kiállításnak a sikere, úgy, hogy Rodin azt a prepozíciót tette előttem, hajlandó lenne Budapesten saját műveiből, külön kiállítást rendezni, amelyben festők közül Besnard szerepelne, akit ő akkor a francia festők közül a legtöbbre tartott. Én nagy lelkesedéssel hoztam ezt a titkárságnak tudomására és meglepődtem, hogy mily közönyösen, költség hiányára hivatkozva fogadták az eszmét. Utóbb Prágában megcsinálták ezt a Rodin kiállítást és nagy idegenforgalmat értek el vele.

Abban az időben gyakran kiutaztam Meudon-Val-Fleury-be Rodin- hez és ilyenkor mindig ottfogott dejeuner-re is, ami igen egyszerű, de ízletes volt, mindig szerepelt benne poissons frittes. Csak hárman ültünk az asztalnál a titkárával. Rodin étkezés közben is mintázgatott kisebb alakokat. A franciák, különösen a szellemi dolgozók, nem sok időt töltöttek a dejeuner-vel, a főétkezés a diner volt 6—7 óra között. Puvis de Chavan- nes-ról mondták, hogy dejeuner-re csak olajbogyót evett. Egyszer póruljártam, amikor a meudoni parkba léptem, láttam a kis kutyaházikót egy fekete kutyával és hogy láncra van kötve, de nem mentem elég távol, a kutya elért és a lábszáramba kapott. Mikor beléptem Rodin műtermébe, elpanaszoltam, hogyan jártam. Mutatnom kellett neki, nincs-e nagyobb bajom és Rodin maga mosta ki sebemet, ahol a kutya 2—3 fogának karcolása látszott.

Egy alkalommal künn élő magyarok, tudva Rodinnel való kapcsolatomról, felkértek, hogy vinném ki őket Meudonba Rodin műtermébe. Engedélyt kértem tőle erre és ki is kísértem őket. Ebben a társaságban voltak: Vámossy Zoltán dr., egy. tanár és neje Előd Karola, festőművésznő, Návay Aladár követségi titkár, Hatvány Ferenc, Basch Andor festők, Kandó László édesanyjával, Radosevichné és nővére, Bolgár Ferencné és az akkori honvédelmi miniszter felesége, Ritoók Emma írónő és Jászi Oszkár, aki akkor a földművelésügyi minisztériumban titkár volt, aki szabadságolva a Colléggé de France-ban tanulmányokat végzett. Nagyon hálásan megköszönték a nagy élményt, melyet ez a délután nyújtott nekik.

65