Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

den művészt, bármely nemzet fia legyen is, testvérnek érezzük. Mi érezzük a természet nagy harmóniáját ösztönszerűleg, ezt bele kell vinnünk alkotásainkba, mert e nélkül nincs igazi művészeti alkotás.

Gyűlöletesek a kapitalizmusban a rendkívül nagy vagyoni eltérések, a nagy vagyonok túlzott hatalma. A nagy vagyonnal megszerzik a társadalmi jogtalan kiváltságokat, dölyfösségre és szerénytelenségre vezetnek, amit éreztetnek a kisebb vagyonúakkal, akik pedig esetleg becsületesebb munkával tartják fenn magukat. Ki bánja azt, hogy a kommunizmussal megszűntek azok az elbizakodott bankvezérek, akik magukat oly nagy jövedelemre érdemesítették, ami a bank esetleg összes alkalmazottainak fizetését is meghaladta. Határt kell szabni az eltúlzott vagyonhalmozás- nak, ami végül is mindig hatalmi túltengést von maga után, de megakadályozni sem szabad a tehetség kibontakozását anyagi téren sem. Ezért helyes az a kommunista álláspont, hogy ki-ki munkája értéke szerint ho- noráltassék, szűnjenek meg a herék, az élősködők, akik nem hasznos tagjai a társadalomnak. A lecke erős volt, de hasznos és nem egy régi vágású középosztálybeli átérezte ezt az igazságot. Egy a régi dzsentri társadalomhoz tartozó ismerősöm mondta: Nagy leckét kaptunk, de megérdemeltük! Nem becsültük meg eléggé a munkást, nagyon felette éreztük magunkat és túl sok jogot vindikáltunk magunknak. A felsőbb osztályok nagyon elzárkóztak a munkásosztály elöl, most aztán itt a büntetés! Ez a gondolkodás nagy intelligenciára vall, meglepő objektív, csak kissé későn értek el idáig. Meg lehet szabni a bintoktulajdon maximumát, sőt a háztulajdon maximumát is és a nagy anyagi társulásokat progresszív adókkal kell illetni, de nem célszerű addig menni, hogy a kis iparosokat megfosszák a munka lehetőségétől, a paraszttól értéken alul nem lehet kívánni produktumainak a beszolgáltatását. Az viszont helyes, hogy az emberi tevékenységnek minden olyan terrénuma, amely a köz javát szolgálja, államosítva legyen. A kommunizmusnak az a törekvése is nagyrabecsülendő, hogy oly nagy gondot fordít az egészségügyre, és az iskoláztatásra, hogy minden embernek meglegyen a lehetősége a hajlamának és tehetségének megfelelő legalaposabb kiképzésre. Ez az igazi demokráciának egyik fundamentális elve.

Az is megszívlelendő, hogy megszüntet minden faji, vallási és osztálykülönbséget. Ember és ember között csak a lelki és szellemi műveltség tehet különbséget. Származása nem lehet ok bármely megkülönböztetésnek.

Egyedüli érdem, ha valaki tehetséges és érdemekben gazdag elődeinek méltó utóda.

A kommunizmus legmagasabbra emeli a tudósokat és művészeket. Az emberiség hálás lehet a tudósoknak, akik tanulmányaikkal, felfedezéseikkel a természet nagy titkainak kifürkészésével annyira hozzájárulnak az emberi élet megjavításához, életének megkönnyítéséhez. A művészek pedig szépítik az életet, fejlesztik az emberek ízlését és nemesítik lelkületűket. Képzeljük csak el milyen sivár lenne az élet, irodalom, zene és a képzőművészetek nélkül! Megérdemlik tehát mind a tudósok, mind a művészek a társadalom megbecsülését.

141