Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

megyek szénsavas fürdőket venni. így is történt ez, azonban itt is olyan rosszul lettem, talán valami diétaíhiba miatt, hogy fiam értem jött autójával és felvitt a Herzog klinikára. Kopits professzor, régi kedves barátom meleg érdeklődésére Herzog tanár is behatóan foglalkozott velem. így ment ez 4—5 éven át, közben röntgenfelvételekkel megállapították, hogy epeköveim nincsenek. Sokat szenvedtem ezektől az epegörcsöktől, melyek 39—40 fokos lázzal jártak. A szigorú diétáktól 15—16 kg-t lefogytam, ami tekintve normális súlyomat, igen tekintélyes súlycsökkenést jelentett. Nagyon le voltam gyengülve, de sohasem volt az az előérzésem, hogy ebben a betegségben el fogok pusztulni. 1944. év tavaszán ismét súlyosbodtak ezek a görcsök, mikor is közölve ezeket Kopits professzorral, ő elmondta ezt Bakay orvosprofesszornak, akinek fia éppen abban az időben tanársegéde volt. Ismertem már előzőleg Bakay professzort Lelléről, hívott budapesti klinikájára, ígérve alapos gyógykezelésemet. Négy hétig feküdtem a Bakay klinikán, mindenféle csillapítószereket alkalmaztak, de Bakay nem akart megoperálni, hiszen akkor már 75 éves voltam. Bízott abban, hogy gyógykezelése után nyugtom lesz huzamosabb ideig. Így távoztam a klinikáról és néhány napot még Budapesten kívánván tölteni a Carlton szállóba mentem. Itt ismét görcsöt kaptam s ekkor Bien Zoltán régi orvosbarátomat kértem meg, hogy tűrhetetlen fájdalmaimon segítsen. El is jött és egy olyan magyar gyártmányú gyógyszert ajánlott, amitől lassanként rendbejöttem és később is, ha kicsit is fájdalmaim voltak s néhány napig szedtem teljesen elmúltak fájdalmaim. Persze közben a fekete retek levét reggelenként éhgyomorra ajánlották s mindenféle egyéb szert is, de a Bien Zoltán által ajánlott gyógyszer mindig karbantartott.

Azután olyan idők következtek, amikor kényszerkoplalásnak voltunk kitéve a második világháború vége felé az óvóhelyen és ez is bizonyosan jó hatással volt a gyomorra és belső szervekre. Azóta most már 20 év eltelt és semmi ilyen bántalmam nem volt. A retek levét néha később is használtam, bár általában az orvosok nagyon lenézték az ilyen háziszereket. Rosenthal professzor azonban nem volt ellene, sőt' a következőket mesélte el. Egy paciense, aki epekövei miatt sokáig itta a reteklevet, kioperált epekövéből késnyelet csináltatott és azt egyik este a retek levében felejtette. Reggelre eltűnt a kés nyele, mert a retek leve azt feloldotta. Rosenthal véleménye szerint lehetnek a reteklében olyan alkatrészek, melyek igenis oldják az epekövet, ezért nem tiltotta annak használatát, sőt ajánlotta.

Mialatt a Bakay klinikán feküdtem felkeresett Baracsy kaposvári kereskedő, hogy a „Tanácskozó cigányok” című nagyméretű képemet megvásárolja. Betegségem miatt fiamat kértem meg munkám bemutatására, melyet Baracsy megnézett s meg is vett. Ebből fedezhettem betegségem költségeit.

1940-ben fiamnak bérbeadtam a gazdaságot. Meg volt neki a kellő elméleti, sőt tudományos képzettsége és nagy gyakorlata is, úgyhogy teljes bizalommal adhattam át neki a gazdaságot. Pesten viszont vásároltam a budai részen egy kis telket, ahová kis családi házat kívántam felépíteni s egy jó műtermet magamnak. Sajnos ez a terv nem valósulhatott meg s így a háború után, nem lévén Pesten lakásunk kénytelenek voltunk So132