Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Sauerral Madridból Sevillába utaztunk, ahol a zeneegyesület vezetőségében egy magyar ember fogadott bennünket, Ruttkay Guidó, az ottani villamos társaság főmérnöke. Már régóta élt Spanyolországban, felesége egy ismert kassai tábornok lánya. Utóbb a spanyolországi öntözőműveket, amelyek részben még mór alkotások voltak, tanulmányozta és ebben a szakmában kiváló szakember lett. A barcelonai világkiállítás idején már ő volt ott a magyar főkonzul és amikor Bethlen miniszterelnök a kiállítás megtekintésére odautazott és Ruttkayval megismerkedett, visszahívta Magyarországra, hogy az Alföld öntözési tervek elkészítésével megbízza. Nagy szervezettel indult meg ez a munka, de mivel az akkori parlamentben sokalták a tervbe vett költségeket, úgy emlékszem el is gáncsolták. A sok izgalomtól sajnos Ruttkay hirtelen meg is halt. Sevillában Ruttkay ismertette velem a város érdekes architekturális alkotásait és az ottani eleven életet. Szállodám, a Hotel de Madrid ablakain az érett narancsokkal megrakott ágak nyúltak be. Akkor járta a világot a híres spanyol táncosnő la bella Or tero, akiről Sargent amerikai festő olyan remek képet festett. Következő állomásunk Granada volt, melynek igen szép a fekvése, hátterében a Sierra Nevada hófedte csúcsaival. Mind Granadában, mind Sevillában, már márciusban gyönyörű tavaszi idő volt, de nem mondhatnám ezt Madridról, ahol még fáztunk. A Sauer koncerteken természetesen illett megjelennem és ennek voltak néha mulatságos epizódjai is. Az is megtörtént ott Dél-Spanyolországban, hogy a kikötött honorárium még nem volt együtt. Emlékszem rá, hogy Granadában az impresszárió a koncert után visszamaradt, hogy a honoráriumot majd ő hozza utánunk a szállodába. Csaknem éjfél volt már amikor megérkezett és Sauer kérdésére, miért ez a késés elmondta, hogy villamoson jött, nem külön fogaton, mert egy kis erdőn át vezetett az út és attól félt, hogy kirabolják.

Egyik este a vacsora után a nagy Szállodában meglepetésemre Andrássy Gyulát pillantottam meg nejével és leányával. A Műcsarnokból és a Nemzeti Szalonból látásból már ismertük egymást. Bemutatkoztam nekik és sok érdekes dolgot mondtak el Spanyolországi élményeikről. Andrássy Granadában sok régiséget vásárolt, többek között egy vasból kovácsolt kaput, amelyet utóbb budapesti szalonjában láttam igen ízlésesen beépítve, ök másnap már visszafele indultak és úgy gondolták, hogy Madridban újra találkozunk, ami be is következett.

Säuert nem követtem tovább zongoraturnéján, hazafelé tartottam, nehogy családomat túl sokáig egyedül hagyjam. Madridban megint összetalálkozva Andrássy Gyulával a Pradoban Tizián V. Károly lovasképe előtt azt mondta: Ki nagyobb itt Tizián vagy Velasquez? Ügy érzem magam, mint egy puskaporos hordó felett ezt a sok mesterművet látva! A piktúra iránti ily nagy lelkesedése nagyon szimpatikussá tette előttem egyéniségét. Mikor Velasquez IV. Fülöp spanyol király arcképe előtt álltunk, megjegyezte, hogy: „Erről sem beszélne ma már senki, ha Velasque.z le nem festette volna!” Én tovább maradtam még Madridban, mint Andrássy, mert nem tudtam betelni a Pradoval. Itt megtanulhatja egy fiatal festő, hogyan kell kifogástalan rajzot remek festéssel párosítani. Nincs semmi véletlen, minden a helyén van. Portréi kitűnően vannak úgy vonalban, mint színben komponálva. Nincs meg benne kortársának Rubens100