Kárpáti László: A barcsi ősborókás madárvilága - Somogyi Almanach 30. (Kaposvár, 1979)
A kutatás és védelem múltja
A KUTATÁS ÉS VÉDELEM MŰLTJA A borókás és a környező vidék madártani kutatás szempontjából elhanyagolt, de más rendszeres zoológiái munka sem folyt itt egészen az utóbbi időkig. Botanikai értékeire BOROS (1924.) hívta fel a szakközönség figyelmét. Főleg a lápok növényzetével foglalkozott, de az erdőket és az fafajok származását is vizsgálta. Ő vetette fel elsőként az erdeifenyő őshonosságának lehetőségét, mely a Pinetum-hoz kötött életmódú fajok előfordulása miatt lényeges. „Nem tartom kizártnak, hogy helyenként kisebb csoportjai őshonosak is lehetnek. Ilyen fenyvesek vannak pl. Darány, Erdő- csokonya, Gyöngyöspuszta, Szente, Bö'hönye stb. körül.” (241. p.) A nagy kiterjedésű borókásokról megállapítja: „A somogyi homok hatalmas borókásai itt-ott nyírrel (pl. Darány, Dávod-puszta, Böhönye mellett), helyenként élénken emlékeztetnek az északnémet „Heidékre”, de Somogybán a csarab (Calluna vulgaris) hiányzik.”. (243 p.) A borókás és környékének természetvédelmét FÖLDVÁRY (1931.) sürgette először, botanikai és esztétikai értékét kihangsúlyozva. „Az itteni égeres-nyíres erdők erdészeti jelentősége csekély, de a botanikus, főként pedig a festő kifogyhatatlan anyagra tesz szert a lápok süppedékes vidékén és a sötét borókával tarkított, fehér nyíresek változatos világában, a jövőben pedig ennek a területnek, mint természetvédelmi rezervációnak mindennemű miveléstől, hasznosítástól való mentesítése és abból a rendes közlekedésnek teljes megszüntetése esetén az ornithológus, entomológus, általában a zoológus, valamint a talajkutató fontos vizsgálatokat és sok tudományos megfigyelést végezhetne.” (430—431. p.) Jórészt FÖLDVÁRY érdeme, hogy 1942-ben 9 ha-nyi erdőrészt védetté nyilvánítottak a Rigóc patak mentén. KOLOZSVÁRY (1931—32.) A természet, Az Erdő, s a Kócsag c. folyóiratokban közzétett írásaiban említést tesz a dél-dunántúli, Darány és Középrigóc környéki borókások botanikai és állattani értékéről is. (Oedi- cnemus, Caprimulgus, Scolopax a nyíres borókásokban.) Az ősborókás és a környék flórájával BORHIDI (1958.) foglalkozott részletesen. Tanulmányában ismerteti a belső-somogyi homokvidék növényvilágát a Balatontól a Dráváig. Kutatásainak eredményei képezték a tájvédelmi körzet megalakításának növénytani bizonyítékait (BORHIDI, 1974.). „A Barcsi Ösborókás Tájvédelmi Körzet 3 olyan területet foglal magába, amelyek botanikai szempontból az ország legértékesebb területei közé tartoznak: a Darányi Nagyberek ősborókás homoki gyepjeinek és lápjainak komplexét; a Jolda erdő és Pupos erdő láp-, liget-, és homoki erdőkomplexét; és végül a Rigóc patak éger ligeteit, láprétjeit és tőzeg- mohás átmeneti lápjait. Ezek a területek szigorú védelmet érdemelnek 7
