Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
következőképpen: „hogy a rév előtt is mastanság Méltóságos Széchenyi Uraság birása alatt lévő egy darab földet el szakasztottak, leg inkább Sza- lavárnak meg bontakozása okozta, a’midőn se lakosők, se az Apáturaság határokkal nem gondoltak, ez pediglen történt néhai Petrikovics István tisztartósága alatt, a’ki lassanként többet és többet foglalt a’ Szalavári ha- tárbul a’ Révészek lakásához, és igy csináltak különis határt a’ valóságos Szalavári Határúul, melyben — állapította meg az igen tájékozott tanú — azon mostani Rév helen, Szalavár felül ugyan Szalavári lakosok mind magok határjokban tartozás képpen csinálták a töltéséket, sőt — emelte ki — kötött hajók at köllött tartani ezen tanúnak emlékezetivel az által járásra.” Vallomása szövegéből mindenekelőtt a „kötött hajó” jelzős szerkezet vonja magára figyelmünket, mint szokatlan, újszerű kifejezés. Először is arra lennénk kíváncsiak, hogy a kifejezés valamely újszerű eszköz, szerkezet jelölője-e, vagy valamely eddig is ismert tárgy eddig még nem regisztrált kifejezése? Ügy tűnik, ez utóbbi a valószínű, hiszen a perirat további részében is szó esik a zalaváriak által használt vízi járműről, mégpedig „komp” néven. Az ugyancsak szabari 51 éves Berta Mátyás pl. a következőket mondta a fentiekre vonatkozóan:31 „a Szalavár felől való Töl- tésekket is Szalavári Lakosok csinálták az eő ott laktával a’ komp előtt s maga is volt a csinálásán több Ízben is.” Valószínű tehát, hogy ugyanolyan vízi járműre gondolt mindkét tanú. De miért merült fel akkor a szokásos komp mellett a kötött hajó kifejezés? Ennek oka, úgy tűnik, abban rejlik, ami a szomszéd uraság fokozatos terjeszkedésére is módot adott: a zala- vári uradalom szervezetének meglazulása, s a révészek szétszóródása, eltűnése, ami egyúttal a révjogok gyakorlását is lehetetlenné tette. Úgy tűnik tehát, hogy a komp kifejezés használatát — legalábbis adataink szerint — sokkal inkább az határozta meg, hogy a vízi átkelőhelynél állandó földesúri révészek dolgoztak, kik révpénzt, vámot szedtek, mintsem a vízi jármű speciális szerkezete. Mert hiszen amint a révészek eltűntek, s az átszállításra a falubeliek vállalkoztak, máris elbizonytalanodott az eddigi egyedüli terminus és megjelent mellette az a kifejezés, mely a közvetlen szemlélet alapján a jármű tényleges szerkezetére utalt. Mert mit is jelölt a „kötött hajó” szókapcsolat? A jelen esetben korántsem azt, amit a köt köznyelvi jelentése alapján elképzelhetnénk: nem a csónak kötéllel való rögzítését, netán a partra kötését. A szónak itt alkalmazott jelentését legjobban népnyelvi adatokkal világíthatjuk meg. Erdélyben, mint N. Bartha K. egyik cikkében olvasható,32 a „kötött kapu” az a kapu, melynek léceit, deszkáit egy másik léccel, „hevederrel”, „csaptaiéval”, fogatták össze. A fenti szerző az efajta fából készült alkotmányokról önálló cikket is írt: „A kötött kapu faragása és állítása Bágyban.” De az Ormánságban is ismert e kifejezés pl. hidasok padlóinak felerősítésére. Az Orm. Sz. az egyik 1806-os pénztári naplóból idézi a következőt.33 „Hidas kötésére a munkasoknak 18 itze bor.” De ismeri a kifejezésnek ezt a jelentését mind az Értelmező Szótár (IV., 424, köt szócikk 5. jelentése), mind pedig a TESZ (II., 625, köt szócikk 6. jelentése). Világos tehát, hogy a kötött hajó kifejezés több deszkával összefogott, hevederrel rögzített alkotmányt jelölt, mely végül is deszkából készített nagyobb felülettel alkalmas lehetett nagyobb tömegű szállításra is, s ugyanakkor az egymás mellett elhelyezett 29
