Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

VIII. Az irtás lehetőségeinek alakulása

6. Tartoznak pedig a többször emlétett Kis Komáromiak a járandó kilentzedett az M. Uraságnak Kolon, vagy ha kivántatnék Magyaródi Ma­jorjába is öszve hordani, öszve hordván Pajtába, vagy ha szükség úgy ké- vánná, Kazal vagy Asztagba rakni és bé födni, ugyan akkor a Censust meg fizetni. Mi pedig a gyalog Kaszásokat illeti, kötelessek lesznek min­den Esztendőben, midőn elő szolíttatnak, Koloni Réteknek kaszálására ka­szást adni, ki napkeltekor elő ällani, ’s oda nem értvén fölöstököm, ebéd s’ usonára engedni szokott időt egész nap nyugottig kaszálni tartozik. 7. Minden esetre tiltatik ezen földeken akármi praetextus alat a Le­geltető, ki vévén Szántáskor, mely alkalmatossággal egyedül ezen két Dül- lőn a szántó ökröt legeltetni engedtetik. 8. Hogy ha pedig Reménységen kívül valaki ezen fel bérrelt föld­jét azon Esztendőben, midőn vetésre kerül, parragon hagyná, tartozik mégis a M. Uraságnak a censust meg füzetni, a kaszást meg adni, s’ a ki­len tzedet más Földjérül is annyi quantitásban, mint Szomszédjának bé ve­tett Földj érül eset, ki adni. 9. Tiltatik ezen Földeket egy más közt cserélni, apró szeletekre feli osztani annál is inkáb a M. Uraság Tisztye híre nélkül Másnak által adni.’­A szerződés, melyet személy szerint 37 kiskomáromi lakos írt alá, a személyes felelősségvállalásnak megfelelően, nem pusztán a megyés szántó­földek uradalmi irtatásának értékes dokumentuma, hanem a szerveződő allodiális gazdálkodás munkaerőhiányára és jövendő terveire is némileg rávilágít. Mert nyilvánvaló, hogy az uradalminak elkülönített földekkel az uradalmi vezetőség nem bírt, és hogy legalább a már táblákba osztott, s tiszta földeken sikeres gazdálkodást folytasson, az irtásra kerülőket a job­bágyoknak adta bérbe, mégpedig olyan feltételek mellett, melyek nemcsak a földek kitisztítását biztosították, hanem a kötelező napszámok szolgálta­tása révén az allodium munkaerőgondjait is segítettek enyhíteni. Ugyan­akkor a földek megművelésére kiszabott feltételek — az ősziek vetése, mely tudvalévőén igen jó talajművelést kívánt, vagy éppen a trágyázás — azt is biztosíthatták, hogy a szerződéses idő eltelte után — amikorra már az allodium is meg kívánta oldani munkaerőgondjait, s bővíteni gazdasági szervezetét — az uradalom jól megművelt, kész földeket vehessen át, s azokat zökkenő nélkül gazdálkodásának kereteibe iktathassa. A jobbágyok földhasználatának szigorú előírása nyilvánvalóan e későbbi célokat szol­gálta. A fenti példa egyébként azt is jól mutatja, hogy az irtások vissza­váltása korántsem egyszerre, egy-egy rendelet vagy bírói döntés érvényre juttatása után valósult meg, hanem annak megvoltak az allodiumok ré­széről kiszámított lépései, amelyeket aszerint tettek meg, milyen stádium­ba ért az uradalmi gazdálkodás szervezettsége, s mennyire tudta ez a szervezet ésszerűen hasznosítani a rendelkezésére álló földeket. Az elvett irtásföldeknek bérföldként való visszaadása különben elég általános az al- lodiumoknak ítélt irtásföldek kezdeti hasznosításában. E bérbeadásból vi­szont, mint látható, nem lényegtelen mellékhaszon is származott az ura­dalmak számára. 94

Next

/
Oldalképek
Tartalom