Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

VIII. Az irtás lehetőségeinek alakulása

S ha a fentiekhez hasonló kitételek nem is kerültek valamennyi szerződésbe, amit ez években az uradalom irtással kapcsolatban kiadott, a földesúrnak az a törekvése, hogy a szerződésekkel birtokjogát vitathatatlanná tegye s így a tervezett visszaváltások útját ezzel is egyengesse, egyre nyilvánvalóbbá vált. E törekvéssel magyarázható egyébként az is, hogy az uradalmi alkalmazottak, kik közül egyesek tekintélyes irtásföldekkel rendelkeztek, ez években igyekeztek megszabadulni az irtásoktól, melyek visszaváltásában nem sokkal később maguknak is tevékenyen közre kellett működniük.

Ezért válhatott meg irtásföldjeitől 1768. jan. 25-én kötött szerződés szerint12 „Magyarodon Méltóságos Sárvári Fölső Vidéki Gróf Széchenyi Sigmond Ur eő Nagyságának Ispánya, Kovács János — s ahogy a szerződés szövege írja — Feleségem Bödör Kata, fiam Kovács József” — akik az irtásnak jogrészesei voltak, s így az ispán szükségesnek tartotta azt is megjegyezni: „ezeknek tudásával adom el egy darab irtás nevezetű Rhétemet” szentgyörgyvári Szabó Ferencnek.

Azt a törekvést, mely az all ódiumok fejlesztése céljából az irtásföldek földesúri jogbiztosításával e földek elvételére irányult, az úrbéri rendezés kétségkívül megerősítette, s a visszaváltás folyamatát is meggyorsította. Az ezt követő években az olyan nagy és jól szervezett uradalom, mint amilyen a Széchenyieké is volt, már nagy gonddal ügyelt az irtások engedélyezésére és a földek további sorsára. 1789-ben pl. az egyik komiósdi lakosnak írásban is megerősítik a korábban hihetőleg szóban adott engedélyt az erdőirtásra, de censusra adják az illető személynek az irtással nyert földet.13 S az elkövetkező időkben ez a forma vált a leggyakoribbá az irtásföldeket illetően.

Ezidőtájt irtást már csak ritkán engedélyeztek, s ha engedélyeztek is, az többnyire csak egyéb haszonvételre alkalmatlan területen végezhető rétirtás volt, berkes, vizes földrészeken. Mint jellemző példát említhetjük a boldogasszonyfai jobbágyok berekirtását, melyre 1790-ben került sor, s melynek szerződésével érdemes lesz közelebb is megismerkednünk :15

„Hogy may alább irtt napon és Esztendőben M. Uraság engedelmé- vel, az alul irtt Boldogasszonfai Jobbágyoknak ugyan irt Helység határában fekvő Berekben föl adtak kinek kinek egy darabot irtani (: melly irtás nem másból áll, hanem hogy egyedül az meg metszés után meg száradván, csak az nádat meg égettni, vagy azt Tavasszal le törni és kaszálni kölletik, azon esztendőben kaszáláskor már szénát takarhat rajta :) olly Conditioval, mivel azonnal kaszáibattyák, hogy a’midőn a’M. Uraságnak tetszik, mindenkor ell vehesse, minden bonificatio nélkül. Signatum Egervár, die 25a Április 1790.

Bika János kasznár”

S e szerződéssel majdnem vissza érkeztünk a berekbe, ahová a más határbővítési lehetőségekből kiszorult jobbágyság ez időtől fogva nagy mértékben kényszerült.

Mielőtt azonban e berkekben végzett irtásokkal, tevékenységekkel közelebbről megismerkednénk, hasznos lesz talán az allodiumokhoz csatolt, vagy csatolandó volt irtásföldekre is némi figyelmet fordítani, valamint

90