Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VIII. Az irtás lehetőségeinek alakulása
dalom tisztjei állítják ki, de a fentihez hasonló adás-vételi szerződéseket is e tisztek regisztrálják, ezzel is kifejezve az uradalom hozzájárulását. Nagyon tanulságos ilyen szempontból az a szerződés, melyet 1725. aug. 7-én Balatonmagyaródon Petrikovics tiszttartó adott az ugyancsak magyaródi Hajdú Gergely jobbágynak4 melyben négy darab irtásföld bírásában erősíti meg az említett személyt. E négy darab föld közül egy darab irtásrét, egy irtás-szántóföld, melyek irtásához engedélyt ad, egy darab föld vétel, melyben az új tulajdonost megerősíti, s egy darab „kerítés”, azaz elkezdett irtás, melynek szintén engedélyezi további birtoklását. E szerződés-sorozatot, mely a változatok viszonylag bő skáláját foglalja magában, érdemes egész terjedelmében is közölnünk: „Én Méltóságos Grófi Széchenyi Sigmond Uraságh ő Nagysága Szent György-Vári jószágának Tiszttartója Adom tudtára, az kiknek illik, Hogy én attam fel egy darab egres földet Rétnek a Coloni földön, kit is nemcsak az én Tisztartóságom idején, hanem én előttem való Tisztartó'k idejében is senki sem használt. Mint hogy szüksége lévén a rétre Hajdú Gergely M. Groff Ur ő Nagyságba Magyaródi jobbágyának, annak okáért engettem meg neki, hogy irul fira bírhassa, gyarapithassa, és senki tőlök el ne vehesse, mely rét kis főd hídnak neveztetik, fel szélrül Tot Miklós, al szélrül Csizmadia Miklós, azon kívül Páka Mihály szomszédságában. Melyrül attam ezen levelemet Subscriptiommal és petsétemmel erőssitvén, Datum Magyaród, die 7. Aug. 1725. Item. Ezen kívül Ismét erős bokros földet attam fel Szántó földnek, ezen meg irt Hajdú Gergelynek, két hold földre valót, föl szélrül Dávid Adám, al szélrül Szabó Peti. Másik földnek Tulok Tamás és Szép Mihály délső szomszédságában. Mellyeket is meg irtván irul-fira bírhassa Senki tülök el ne vehesse. Ezt a felső írásommal együtt erősítem petsétemmel és Subscriptiommal. Anno et die ut Supra. Továbbá Rusa Miklóstul is Vet örökben egy kas Méhen egy hold földet, azt is úgy engettem, hogy örökül irul-fira bírhassa, ezen írásom erejével, die etiam et Anno ut Supra, et idem ut Supra. De még ezen kívül az alsó Mezőben, kit még a Attya kezdet keren- getni négy hold földre valót, nem különben engettem néki, hogy firul fira bírhassa, gyarpithassa és építhesse. Unamiter ut Supra — Illustrissimi Comitis provisor Petrikovics István” A szerződés végén pedig olvashatjuk azokat a sorokat, amelyek a korai uradalmi szerződések különleges jelentőségét még inkább kiemelik: a szokásosnak ismert három év helyett, annak tízszeresére emelt szabad használatát, amely — figyelemre méltó módon — egyaránt érvényes valamennyi földrészre, arra is, amit maga irtott, arra is, amit úgy vásárolt. A szerződéshez csatolt újabb bekezdés ugyanis a következőket tartalmazza : „Ezt is hozzá tévén, hogy tekintvén mind a fellyeb megirt földnek, rétnek erős munkáját, attam neki Szabadságot harmincz esztendőkig, az eltelvén tartozik az igasságot rollok megadni. Anno et die et idem, qui Supra.” 87
