Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

I. A berek jellege

I. A BEREK JELLEGE

1. A vizek, lápok, szárazulatok elhelyezkedése

A Kis-Balaton, Dunántúlnak ez az egyedülállóan nagy lápvidéke, miközben az ország más részein folyamatosan kanalizálták, kiszárították és szántóföldi művelésre is alkalmassá tették a hajdan vizes, lápos területeket, csaknem a legutóbbi időkig változatlan állapotában maradt, noha itt is történtek elég korai időtől fogva kísérletek szabályozásra, illetve lecsa- polásra. Az egyik vízügyi szakember még 1923-ban is következő megállapítást tette:1 a Kis-Balaton „hazánk talán ma már egyedüli ősállapotában lévő területe”, „25—30 négyzetkilométer kiterjedésű nádas ingovány, mely a Balaton nyugati végénél, attól északnyugatra terül el és melyhez északon és délen nagy kiterjedésű tőzeges lápok csatlakoznak.”.

E lápvidék szívós fennmaradásának egyik oka lehetett, hogy a víz és a posvány mélysége jóval nagyobb volt, mint a hazai lápok többségénél, s ennek megfelelően szabad vízfelülettel is rendelkezett, mégpedig annál nagyobbal, minél korábbi időkig haladunk visszafelé.

Lényegében abban a „Balatontól nyugatra, észak déli irányban hosz- szan húzódó talaj mélyedésben” terül el, „mely Hévízfürdőtől délre Kis- komáromig terjed és melyet nyugaton egy északról egyenesen déli irányban vonuló dombhát határol.” E mélyedésbe az észak és déli irányból, amerre partjai viszonylag nyitottak, több kisebb patak, folyóvíz hordja a vizét, a legjelentősebb mégis a Zala, mely a „nyugati hegyláncolatot Bala- tonhidvég pusztánál töri át.”2 S e folyó nemcsak azért jelentős a Kis-Balaton részére, mivel a legnagyobb folyó, hanem azért is, mivel viszonylag kiterjedt vízgyűjtő területe dombos, hegyes, ahonnét esős időkben jelentős iszapot is magával sodor, s azt, a nyugati dombvonulatokon átlépve és hirtelen lelassulva jobbára le is ülepítette, s a Kis-Balatonban hagyta, így e folyó évszázadokon át töltögette a Kis-Balaton viszonylag mély medencéjét, minek következtében vize, mely hajdan nagy kiterjedésű volt, s a Balatonnal összefüggött, fokozatosan összeszorult és elmocsarasodott. A Kis-Balaton elkülönülése, önálló tóvá válása is ennek a folyamatnak eredménye. Az összefüggő vízfelület századokkal ezelőtt még egységes tavat alkotott. Valószínűnek kell tekintenünk, hogy a feljegyzéseknek az a része, mely kb. a XVIII. sz. közepéig a Kis-Balatont is pusztán Balaton névvel illeti, ennek a korábbi állapotokon nyugvó elnevezésnek az emléke. Még 1752-ben is a Zala-Apátiban határügyben tartott kihallgatáson

7