Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
VI. Legeltetés, takarmányozás
magát. De akármennyit is segítettek a marhák, végülis nekik kellett kiegyensúlyozni magukat a zsombékdk között, s átvergődni a piszkos, lápos vizeken. Ehhez pedig elengedhetetlen segítőtársuk volt a hosszú lápi bot, amit a terelőostor mellett kezükben szorongattak. Egyébként az áthajtásnál segítségükre voltak kutyáik is, melyek velük együtt úsztak. Ahogy szárazra értek, legelőször is letisztogatták magukat a piszkos hínártól és főleg a piócáktól. Akadt olyan, mint mondták, akinek késsel kellett levakarni a bőrére, ragadt, nyúlós állatokat. A ruhájukat egyébként valamelyik társuk hajóval szokta a szigetre vinni, többnyire hosszú, kerülő úton, az erek folyása mentén. Visszafelé már nem szokott ilyen nehéz lenni az út. Őszre a láp többnyire szárazabb lett, vize is megcsappant, így száraz lábbal, a zsom- békokon át is visszatérhettek. A somogyi parton, pl. Vörsön, ahol falubeli marhát is tartottak a szigeteken, a bejárás sokkal egyszerűbb volt, tavasszal is, de különösen nyáron. Ilyenkor többször előfordult, hogy egy- egy napra hazavitték pl. az ökröt, ha történetesen fogatos munkára lett volna szükségük. 73