Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

IV. Rákászat

többnyire kézzel fogták meg. De ha sok volt a rák, akkor egyszerű szerkezet, a „rácsa” is alkalmaziható. A rácsa — mint Gönczi leírásában7 olvasható — „köralakú abroncsra kötött háló, mely három összefutó madzag által van nyélhez erősítve. A háló közepére nyúzott békát kötnek s ököl nagyságú követ kötnek rá, hogy ez a vízbe húzza. A rácsát így a vízbe eresztik s nyelét a parton megerősítik. A béka a rákokat a rácsába csalja. A rákászó időközönkint a rácsát felemeli s a rajta talált rákokat leszedi. Egy rákásznak néha 8—10 rácsája is van, melyeket egymástól bizonyos távolságban sorban lerak, azután sorban húzogatja fel, szedi le a rajta kapott rákokat”

Valószínű, hogy a Kis-Balaton körüli rákászok is alkalmazták e rákfogási módot a nagy mennyiségű rák megfogásakor.

Jankó szerint a folyami rák fekete volt, míg a balatoni fehér. Mint írta:8 „Fogták este, nád lángjánál, szabad kézzel, fogták ráccsal, meg nádra húzott kecskebőrrel.” A ráccsal való fogás nyilván hasonló lehetett ahhoz, amit Gönczi is leírt Göcsejre vonatkozóan.

49