Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

III. Halászat

hanem a BalatoTi Bozóttyában akkor, mikor lehet kaszálnunk.” „Legeltetünk magunk határában elegendő nintsen.” Mindenesetre az már a fentiekből is kitűnik, hogy azért állatot, amelynek széna, legelő kellett, s amellyel az irtást is felszánthatták, tartottak. A további szövegek pedig ..Kukoritza alá való Irtások”-ról beszélnek, sőt a szövegekből arról is értesülhetünk. miként adóztak ez utóbbi után: „Az itt való Lakosok az irtás Földjeikből, a mi azokban terem, úgy mint kukoritzábul meg fejtvén ki- lenczedet adnak az üdőtül fogva, miulta már az Irtást tettük..

Eszerint a halászok körülbelül egy zselléri szintű gazdaságot is kialakíthattak még a belsőségeken és irtásokon, és ez az úrbérrendezés korában. mikor még bőven lehetett a hal is, viszonylag kedvező megélhetést biztosított nekik. Mint említették: „Halászó Vizünk Határunkban, tsak erőnk legyen hozzá, jó és alkalmatos vagyon.”

Csakhogy időközben olyan változások zajlottak le, amelyek az ő életüket is lényegesen befolyásolták. Mindenekelőtt az, hogy az uradalom mindenütt rendezni kívánta az irtásföldek ügyét és ez a rendezés őket sem kerülte el, minek következtében „1793-ik Esztendőben Szent György Hónap 12-ikén Hídvégi Curialis helységbe” is bevonultak a visszaváltást intéző megyei tisztviselők, „hol még eddig a Lakosok — mint jelentésükben írták10 — tsak Zsellér és Uraság Halászi számban éltek, Ház-hely után való földeket sem robotban, sem pénzfizetésben nem bírtak,” és „ott a Lakosokat — mint a főbírói jelentésben olvashatjuk — szemre bírván a’mint irtásaikat be vallották, a’ szerint egybe irtuk, irtásbéli béreket mivel a földeket már több Esztendőktül fogva használták egy holdtul 3 frt-ra, a réteket pedig egy kaszástól, mivel ez nem tenne nagyobbat fél hold földnél, 1 frt 30xra szabtuk, melyet is ők — mondja a jelentés — a mint az ide mellyékezett öszve irásbul megtetszik, a’szerént az Uradalmi Tisztségtől jelenlétünkben fel-vettek . .

A földeket az uradalom gyakorlatának megfelelően, kezdetben a régi gazdáik kezén hagyták, bérben. „Ezen föld is — olvashatjuk — mint a régebbiek, az Uradalomnak curialis földeivé lettek, mellyek a Lakosoknak, esztendőként adandó mértékletes földbérben szoktak ki-kiadattatni.” E szövegből egyébként az is kiderül, hogy nem ez volt az egyetlen irtásvisszaváltás, hiszen a szöveg „régiebb” irtásokról is szólt, melyek már „az Uradalomnak curialis földeivé lettek”. Ez a visszaváltás tulajdonképpen végleg lezárta itt az irtások ügyét, hiszen eddig a visszaváltottak helyébe újabb irtásokat tehettek s így gazdaságukat újra egyensúlyba hozták. Most viszont a főbírói jelentés azt is rögzítette, hogy a lakosaknak „tudtokra adatott”, hogy „ennek utánna az Uraságnak Erdejébül különös engedelem nélkül, munkájuk bére elvesztése alatt, irtaniok szabad nem lészen”.

S ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy a jelentésben említett „mértékletes bér” idővel jól megemelkedett, majd az uradalom szervezetének kiépülésével a bérlés lehetősége is megszűnt, képet kaphatunk e halászok sorsának nehezebbé válásáról is. De az uradalomnak valójában nem is volt célja e mind kevesebb jövedelmet eredményező konveneiós halászat fenntartása, hanem az elkövetkezendő években sokkal inkább az, hogy a kiépülő allodiumaihoz e halászfalu népe is munkaerőt szolgáltasson. Hid- vég valójában a következőkben ebben az irányban alakult át.

42