Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

II. Közlekedés a lápon

Ezzel a lápi bottal tudtak tehát a környező falvak lakói éppúgy, mint a berki pásztorok is átlábolni a sok veszélyt rejtegető lápon. Ha megcsúsztak és vízbe vagy a sűrű lébe, a pösébe estek, ez a bot tartotta fenn őket, mint a jégbeszakadtat az oda csúsztatott deszka. Ebbe kapaszkodva tudtak újra felhágni a szilárdabb zsombékokra, ahonnét a bottal újra kitapogatták következő lépésük biztosabb pontját.

Mint említettük, az utóbbi időkben jelentősége igen megcsappant, s inkább a pásztorok szűkebb körére zsugorodott. Korábban azonban szélesebb körű lehetett használata, különösen akkor, amikor a falvak népe rendszeresen járta a berket és szedte nádját, gyékényét, s kaszálta sásait, vagy akkor, amikor még a lápvidék jelentette az ellenséges támadások elől az egyetlen menedéküket. Valójában az egyszerű eszköz tette lehetővé, hogy egyes emberek átkeljenek a lápon, s e réven az idegenek számára megközelíthetetlen vidéken lassú közlekedés valósuljon meg, olyan közlekedés, mely végül is korábban említett, partok közti népáramláshoz vezetett.

35