Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
ruckori harcok igencsak megzavarták, bizonytalanná tették. Az 1752. jún. 13-án Zalaapátiban tartott tanúkihallgatáson pl. az 55 éves Ns Csepely János nemesbükki lakos elmondta,® hogy „Halllotta az öregektül, hogy a’ Török háborúban és annak Kanisán való laktával azon Hidvégi Réven a Szalavári Apátúrságh tartott Révészeket, mind addig, valameddigh a Ré- vészeketh a’ Törökök innénd el nem verték és le nem vagdalták.” De ez a bizonytalanság, úgy látszik, később is megmaradt, amint az a vallomás további részéből is kitűnik: „öreg ott (t. i. Zalavárott) lakos Emberek beszéltették, hogy kurucz Háború előtt azon rév, mellyet mostanságh Hid- véghnek neveznek, nem Szalavár felől, hanem Magyaród felöl tartatott M. Groff Széchenyi Uraságh földén. Hallotta azt is az öregtül, hogy a kurucz Háborúban kezdettek legh elsőben az Ellenség félelme miatt Szalavár felől Gunyhólkat tartani a Révészek.” A fenyegető ellenségről és az átköltözésről további adatokat kaphatunk az ugyancsak nemesbükki Csepely Márton vallomásából. ,.Az öregek beszéllették néki — olvashatjuk — a Ráczoknak félelme miatt kölletett a’ Szálának Szalavár felöl való Partyára által kerülni, a minthogy ottan jó ideigh csak Gunyhóban laktak.” E háborús bizonytalanságok, majd a révészeket is szolgáltató Zalavár- nak későbbi erős megfogyatkozása azzal a következménnyel járt, hogy a korábbi révészek, kiket a zalavári apátság tartott, feladatukat nem tudták ellátni, s a révhely idővel a szomszéd uraság birtokába került. Amint azt az 1752. jún. 13-án Zalaapátiban tartott kihallgatáson az 55 éves szentand- rási Vargha György elmondta:29 „Ezen darab földnek (ti. a révhelynek) Szalavártul való el szakasztásának legh nagyobb oka volt, hogy Szalavár el pusztult és majd üressen maradott, az Apátúr messze lakván senki nem gondolt a Határjával és így egymás után vette birtokába a M. Széchenyi Uraságh azon földet.” Vagy egy másik tanú, a nemesbükki Csepely Mihály szerint is „.. . mind addig az egész Határt békességhben bírták (ti. a zala- váriak), valameddigh Szalaváriak, ennek előtte circiter 35 Esztendőkkel bontakozni nem kezdtek, és ell nem szélledtek és úgy kezdette az új jövevényeket és Szalavári Lakosokat nevezett Petrikovics (ti. a Széchenyiek akkori tiszttartója) a Rév előtt egy darab földiül tilalmazni és aztat lassan- kint bírása alá venni.” 4. Komp, kötött hajó, híd De miért is érdekes számunkra ez a processus, melynek-végén a révhelyet egy másik földesúr foglalta el? Mindenekelőtt azért, mert kitűnik belőle, hogy közben volt idő, amikor a földesúri révészek tevékenysége megszakadt, a nyilvánvalóan hivatásos révészek helyett az időközben nyilván megcsappant forgalmat a falubeliek bonyolították le. Erre vonatkozó vallomásában a zabari 61 éves Kamondi János,30 aki mint elmondta „gyermekségétül fogvást egy más után Negyven Esztendeigh volt Szalavári lakos” és „huszonkét Esztendeje, miolta lakását el vette” s így nyilván az akkori zalavári átkelés módját és eszközeit is jól ismerhette, olyan vízi járműveket említ, amely révén a korabeli vízi közlekedést is közelebbről megismerhetjük. Vallomásának ide vonatkozó részében először ő is a Széchenyi uraság tiszttartójának fent már említett jogtalan foglalásáról szólt a 28
