Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
lehetett vinni. A kisebb hajókat, ha a vízhez közel készültek, kézben is elszállíthatták, míg a nagyobbakat, különösen ha a víztől messze voltak, valamely kerekes járművön. A fenti, már említett 1769-es uradalmi leltárban Magyarodon e célra szolgáló speciális szekér is szerepel,17 mégpedig „Hajó hordó Szekér oldalak nélkül 1 drb”. A hajókat egyébként tölgyfából készítették, mégpedig ott, ahol az erdőben tölgyfa adódott, tehát a Kis-Balatonnak mindkét partján. Mivel a tölgyfa a makktermése miatt is, melyet a sertéshizlaláshoz a kukoricatermesztés meghonosodásáig a legfontosabb kellékként tekintettek, a legértékesebb fák közé számított, melyet még a nagy fabőség és szabad e^dő- használat idején is óvni, védeni kellett, a hajókészítésekről, melyekhez tölgyfa kellett, viszonylag bő adat áll rendelkezésünkre a periratokban. 1770. márc. 21-én a megyei szolgabíró a Zalavár és Hidvég közti erdőben helyszíni szemlét tartott a levágott tölgyfák ügyében.18 E vizsgálat során megállapították, hogy a „Hídvégiek egy fönt álló Töl fát hajónak (t. i. vágtak ki), melynek törsökje láthatóképen most is megvagyon” a „Szalaváriak is egy hajót csináltak maguknak”, majd ismét a hídvégiek több gyertyénfát s „egy más tölfát is . . . a Tölfát pedig nevezet szerént hajónak”. A perirátokból egyébként az sejthető, hogy a hajókészítés munkája nem egyetlen ember tevékenységét jelentette, s ezt indokolttá tette az is, hogy a hajót a falutól távoli helyszínen készítették el. A szolgabíró jelentésében ugyanis az olvasható, hogy „Réz Jánost, Kocsis Andrást, Molnár István és Kováts Jósefet különösen a’ végett (t. i. kérdezgette): Hogy Sza- lavárott lakó Gerencsér Mátyásnak a Szala folyta mellett fekvő Réttyében állót fát Hajónak” dolgozták-e fel? A különös gonddal végzett vizsgálatot talán az is indokolta, hogy a fa rétben, tehát egyéni birtokban tartott földön állt, s nem az erdőben, mely e korban még közös használatú volt. A vizsgálat egyébként arra is igyekezett fényt deríteni, hogy „Szala Vári Kurucz Ferkónak régi dűlt fából már tellyességgel el készített Hajóját miért vagdalták öszvö”? Ez a hajórombolás pedig csakis úgy történhetett, hogy az elkészített hajót még egy ideig a helyszínen, az erdőben hagyták, ahol azt a szomszéd falubeliek, akik az erdőre szintén jogot formáltak, megtalálhatták, s mint a jogtalannak vélt fahasználat egyik jelét megsemmisítették. Ha ez is rétben álló fából készült volna, úgy a rét birtokosának birtokjoga szilárdabb védelmet biztosíthatott volna, mint a közös erdőhöz fűződő vitatott jog. A bodonhajók, mint az a fentiekből is kitűnik, különböző méretekre készültek, s e méreteket részben a rendelkezésre álló fa nagysága szabhatta meg. Jankó az értékéről szólva említ 80 ft-os illetve 150—160 ft-os bodonhajókat, melyek között a különbség elsősorban a nagyság szerint lehetett.19 Herman szerint az átlagos bodonhajó hossza kb. 3 méter.20 E bodonhajók, amint arról Hermannál és Jankónál bőségesen olvashatunk, elsősorban a halászat céljait szolgálták. E hajókban közlekedtek a halászok, s vitték halász-szerszámaikat, majd hozták a fogott halat is. A halászaton kívül természetesen a vízi járművek szolgáltak az egyéb célú közlekedésre is a vizeken, főleg a Kis-Balaton állóvizein. De jelentőségük 24
