Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XV. Terminológiai kérdések

zetten e körből valók. 1816. október 23-án a Zala megyei Bakon a bakiak és tüttösiek elmondták,39 hogy a soproni hosszú fuvar előtt oly sokat kellett várakozniuk, hogy „újra kelletett utánna kenyeret és szüleséget hozatni”. Erre válaszolva november 18—i levelében az inspektor viszont azt állította, hogy a „Tüttösiek rövid szekérért” nyargaltak haza és „nem szükségért”. Ugyané levelében elmondta azt is, hogy azoknak, akik „a Szala vagy egyéb efféle vizeknek környékén laknak, igazán romlott és elhorda- tott sok Szüleségjek” az esős időkben.

De mint említettük, hemcsak a Kis-Balatontól nyugatra eső területen, hanem Somogy megyében is maradt emléke a szüleség kifejezés használatának. Az 1750. körül készült „Marczali Jószághoz való Consideratiok”- ban olvashatjuk40 — mely persze nem biztos, hogy Marcaliban készült —, hogy „a ménes megmaradhat egészen, lévén elegendő pascuuma és téli tartásra szüleség”. 1776-ban a homokszentgyörgyiek fordultak panaszlevéllel az úriszékhez,41 és abban elmondták, hogy az előző évben kétszer is kellett hosszú fuvarba menniök, bár az „előtte való esztendőn a szüleség igen szűk volt az utak is igen alkalmatlanok voltak”. A következő adat a fentiekhez hasonlóan ugyancsak közvetlen paraszti szövegből való: 1785. október 10-én ugyanis Csikesz János visontai lakos fordult panasszal az úriszékhez,42 mivel betegsége idején — mint írta — „a földes Uraságom a ház helemet el vette és így semmi Szüleséget nem takarhattam”, amivel ti. tehenét tarthatta volna.

Az 1787. szeptember 2-án Csokonai tiszttartó által kiadott „Instric- tio”-ban olvasható,43 hogy „az Uraság marháival együtt Tisztnek sem szabad a maga marháit járatni, annál kevesebbet az Uraság szüleségét... etetni”. 1790. október 24-én a marcaliak fordultak panasszal a Széchenyi grófhoz a fél helyes jobbágyok ügyében,44 akik, mint írták: „miulta az In- sennér el mérte a Réteinket, úgy hogy nem hogy ökröt, hanem még csekély apróbb marhát a szüleség miatt nem tarthatunk...” 1791. febr. 20- án ugyancsak közvetlen paraszti szövegben, mégpedig a homokszentgyör- gyi özvegy Borka József né panaszlevelében olvasható,45 amikoris arról tett panaszt, hogy szüleihez kíván visszaköltözni, de „kisebbik ura” szerezmé- nyeit, mik között található például „... gabona, kukoritza és több efféle házi Szüleség”, nem adja ki.

Az 1800-as évekből is több Somogy megyei helységből került elő a szüleségnek adata, de érdekes módon ezek között már nincs paraszti eredetű, hanem valamennyi uradalmi szövegből való. Az első kettő ezek közül különösen érdekes, mivel Somogy megye legkeletibb csücskéből, Sió-Marosról valók. Az első abban az 1804. április 28-án keltezett inspektori tudósításban került rögzítésre,46 mely Marosra vonatkozóan javasolta, hogy „mind Szénába, mind Szalmába több Szüleség lehessen a Birkának”, majd a későbbiekben arról is szó esett, hogy „mind a Szüleségnek, mind a határnak szűkebb volta miatt ezen... Helységet több Birkával filelmes” terhelni. Az 1815-ös Sió-Marosi határleírásban pedig a rétek szénatermésének számbavétele mellett arról is szó esett,47 hogy a lucerna „4 szeri kaszálással sok és jó szüleséget ad”. A marcali tiszttartónak pedig 1815. december 19-én kelt az a levele, melyben az alsósegesdiek rét ügyében küldött pa186