Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XV. Terminológiai kérdések
én pedig a perésztegi Billovics Mihály vetette zálogba rétjét15 Mészáros Egyednél „illy okkal és Conditioval, hogy ugyan azon rétnek az öreg füvét — mint olvashatjuk a záloglevélben — magam, Billovics Mihály tartozom lekaszálnyi Mészáros Egyed Hasznára”. E két helységből való sorozatos adatok alapján feltételezhető, hogy a kifejezés e helységekben általánosan ismert lehetett. De az e vidéktől Dél-Somogyig előbukkanó szórványos történeti és recens adatok azt látszanak igazolni, hogy nagyobb, összefüggő területen volt korábban ismert e kifejezés is, mint ahogy azt a recens adatok alapján legutóbb regisztrálni lehetett. 1807. május 24-én a dombiaknak a Csokonai uradalommal kötött szerződésben is, mellyet a „Darányi Mezőben leendő Legeltető eránt” hoztak létre, többek között azt rögzítették,16 hogy a falubeliek minden ökör után, mit legelőre küldenek, 3 napi kaszás napszámot tartoznak szolgálni „annak üdéjében öreg fű kaszál- lásra...” Az öreg-fű-vel lényegében formailag és tartalmilag is megegyező kifejezés az agg-fű, melynek előfordulása csaknem megegyezik az előbbi kifejezéssel, esetleg időnként attól keletebbi területekre is áthúzódik. Az első két adatunk, érdekes módon, abból a Sopron megyei Nagycenkből való, ahonnét az előbbi kifejezésre is bő adatokat találhattunk.17 1727. május 1- én állították ki Ensöl Jánosnak azt a záloglevelet, mellyel rétjét Kovács Györgynek zálogba adta „ily Conditioval pedig, hogy bírhassa eő Kegyelme Successori agh és Sarjú fűit. .1729. február 25-én pedig Torna Simon és felesége vetette zálogba rétjét „olly conditioval, hogy bírhassa (ti. a zálogbavevő) agh fűit és fele Sarjúját...” A következő adatok viszont már a múlt század elejéről valók. így 1812-ből, amikor a Zala megyei mán- di szigeten fekvő rétre kötöttek a bükiek szerződést,18 hogy az ott „ter- mendő ag fűét és sár jut” tetszésük szerint hasznukra fordíthassák. Mint látható, itt is az agg-fű — sarjú terminuspár került rögzítésre, mint két megegyező kategória. 1816. november 18-án pedig a pölöskei inspektor tette fel a kérdést egyik levelében:19 „Miért maradt ott egy kis részen lábán az aggfű?” S ebből az is kitűnik, hogy e kifejezés rendes körülmények között az első kaszálatú füvet illeti és nem a földön elvénült, elkórósodott fűtermést. Az 1816. október 23-án Bakon tartott kihallgatáson a helybeliek elmondták,20 hogy bár az előző évben „a szénát szépen feltakarták”, és „tavai a sarjuval is hasonlóan jártak el, mégis az agg fűnek minden Lántzától” most napszámot is követel az Uraság. 1838-ban a Vas megyei Szerdicsa lakói léptek egyeségre21 a kapor- naki uradalommal „a folyó évi aggfű s gabona kaszálása eránt”. 1844-ben pedig már említett Veszprém megyei Miskén az egyik iszkázi lakos által tett vallomásban tűnt fel az előfű mellett az aggfű kifejezés is.22 Ehhez most még csak annyit fűznénk hozzá, hogy egy másik tanú arról is szólt, hogy a rétről „az agg szénát. . . behordta”, azaz az aggfű mellett az aggszéna kifejezés is említésre került. A Czuczor—Fogarasi-féle szótárban egyébként az aggfű is szerepel címszóként a következő figyelemre méltó értelmezéssel :23 „aggfű... Első kaszálási szénatakarmány, másképp aggszéna ...” Megvan a MTSz-ban is,24 melyben a következő értelmező példa is olvasható: „Aggfű-kaszáláskor: szénakaszáláskor”. Az adat Göcsejből való, melynek Gönczi-féle monográfiájában ugyancsak találkozhatunk e 183
