Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIV. A berki rétek

Víznek sokasága miatt most a Határok el nem intézteitek, a két szomszéd Uradalombeli Tiszt Urak előttem Barátságossan úgy végeztek — értesülhetünk a kényszerű halasztásról —, hogy a jövő Esztendőben, a’midőn a’ Berek száraz lészen és azt meg lehet járni...fogják a határt bejárni s a határjeleket elhelyezni.

Volt eset, amikor csak a bozót egy része vált járhatatlanná, s ilyenkor a szénát rendszerint valamely közeli biztosabb helyen tárolták, mint 1808-ban a Festetich grófné által kaszáltatott szénát is. A széna tárolására a Széchenyi uradalom biztosított helyet:4 „mivel Szabar felé a’ Bozótbul Szénáját ki hordani nem lehet — írta az uradalom inspectors a hidvégi ispánnak — Balaton Hidvégen annak kazalban leendő rakására helyet mutasson, mely helyért — állapítja meg — 30 xrt fizet.”

A bereknek tehát voltak mélyebb, nehezebben járható szakaszai, s voltak szárazabb, jobb füvet termő részei is. E részek egyébként korántsem voltak állandóak, s nem pusztán a száraz és nedvesebb időjárás szerint változhattak, hanem a berek folyamatos feltöltődése következtében a szárazabb területek is növekedtek, s ezzel egy ütemben az itteni rétek minősége is javult. E folyamatot egyébként elősegítették azok a XVIII. század végétől megindult csatornázások is, melyek előbb csak a helyi posvá- nyok lecsapolását szolgálták, majd később az egész Kis-Balaton állapotának megváltoztatását is gyorsabbá tették.

A bozóti réteket tekintve, a zalai partokon meg szoktak különböztetni zalai és balatoni réteket, amelyeket egyaránt bozótokból nyertek.

19. Berki rét (1961)

146