Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIII. A sás és hasznosítása

1793. január 1-én kötöttek, az égenföldi és sármelléki halászok,15 s amely azt is tartalmazta, hogy „adatik kinek kinek az előbbi Szokás szerint, ott a víz mellett egy-egy Baglára való Sás”. Mint a szövegből kivehető, a sás kaszálás helyét csak úgy nagyjából jelölték meg a „víz mellett”, hol mindenki a megfelelő helyet, hol kaszálni kívánt, megkereshette, hogy a mértékül szolgáló két 'boglya szénát biztosítsa. De sásnak nevezi az a conscriptio is a census alatt különböző falvak lakóinak adott szénát, melyért, mint a szöveg is mondja,16 az „1794-dik esztendőben Fölső Allosi Lápon, Szellősben, és Mekenyében kaszált Sástul” boglyapénzt fizettek. E viszonylag korai összeírás már igen nagy méretű berki kaszálásról adott tájékoztatást a 11 községből 135 személy fizetett 120 2/4 Szekér „Sásos Szénáért” 49 frt 25 Xrt. A legtöbben Berényből (40), Karmacsról (33), és Holládról (23) vállaltak kaszálást, míg a közelebbi falvak népe meglepően kis létszámmal szerepelt.

Ennek részben okát találhatjuk abban az 1799. jún. 30-án készített inspectori jelentésben is, melyből pl. arról is értesülhetünk,17 hogy „Ma- gyaródi Határban vagyon 4793 3/8 Hold Bozót, ezen Bozótban szorult nép nagy fáradsággal szokott Szénát s respective sását takaréttani. . .” Eszerint a berekkel rendelkező falvak népe a saját határához tartozó határrészben kaszált. A Magyaroddal határos Zalavárra vonatkozóan pedig egy későbbi, 1822. nov. 5-én kelt helytartótanácsi iratban olvashatunk utalást arra,18 hogy a zalaváriak panaszát ki fogják vizsgálni, addig is, mint olvashatjuk, „a sás kaszállásra nézve az eddig gyakorlott ususban . . . hagyattatnak meg”. Nyilvánvalóan a zalaváriak az eddig szokásos sás-kaszálásban való korlátozásukat panaszolták, amelyre úgy tűnik, régtől fogva lehetősége nyílott a falubelieknek.

Végül is a fentiekből világossá válik, hogy a berek jelentős részét beborító és sokak által értéktelennek ítélt sást is sokféleképpen hasznosították a parti lakosok nemcsak az utolsó száz évben, amikor olasz rendelésre is szedték egyes fajtáit, hanem jóval annak előtte is. A hasznosítás fő formája kétségkívül a takarmány-biztosítás és készítés. Ezért is kell most ezzel külön is foglalkoznunk.

144