Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

I. A berek jellege

maihoz hasonló módon, az ereket alkotó vízfolyások időnként szélesebb vizekké, tavakká öblösödtek. S e nagyobb vizek nem pusztán a Kis-Balaton mai területén voltak észlelhetők, hanem a Zala folyónak a dombok után következő, erősen lelassult vizű szakaszán is, mely valószínűleg hajdan összefüggő vízfelületet alkotott a Kis-Balaton vizével. 1690. július 20-án kelteződött az a tilalmazás. amelyet Zala megye főbírója tett közzé,11 s amellyel eltiltotta a „Keszthelyi és Szalavári halászokat Égenföldi, Hídvéghi, Csobotai és Magyaradi Toknak Halászattyátul. .Az említett „tavak” közül a csobotai kétségkívül a Zala mentében keresendő. Ezt megerősíti egyébként kb. hatvan évvel később, 1752. jún. 13-án Zalaapátiban tartott tanúkihallgatás néhány tanújának vallomása is.12 így pl. a 62 éves, zabari Kiss Ferenc elmondta, hogy korábban „. . . a Szalai Mekenye és Csabota nevű halászatokat is Szalaváriak halászták, a Balatonban lévő Szalavári halászokkal együtt...”, mely vallomásban a halászat: halászó vizet, esetleg tót is jelentett, amint az egy másik tanúnak szavaiból egészen világossá is válik. Az 56 éves nemesbükki Csepely Mihály ugyanis arról is szólt vallomásában, hogy „a Szala folyásán tartották az igaz határokat (t. i. a za- laváriak), — s ennek megfelelően — a Mekenye nevezetű Tón minden tilalom és válogatás nélkül Szalaváriak” halásztak.

Ez időben tehát a tószerű vizek mind a Zala torkolata táján, mind a Kis-Balatonban oly nagy kitérjedésűek voltak, hogy azok halászatát bérbe is adták. E tények egyébként az ezután békövetkező feltöltődés mértékét még inkább kiemelik.

^ fentiek alapján könnyen elképzelhető, hogy először is ezek a tószerű öblösödések iszapolódtak, tömődtek el, s némely adatok, melyek később kerültek megrögzítésre, nem is tavakról, hanem pusztán erekről tettek említést, melyeket halásztak. Így az 1769. aug. 5-én Balatonhidvégen tartott kihallgatás egyik tanúja, az 50 éves sármelléki Pap György is elmondta:13 a szóban forgó „ ... láp között lévő erekben Tavaszkor a Ma- gyaródiak halásztak előbb, utóbb pedigh a legközelebb el múlt Esztendőkben az Hídvégi Halaszok vették hasznát. . .”

Az utóbbiakból az is kiderül, hogy a láp és víz váltogatta egymást. E lápokról aztán az is kiderül, hogy némelyik olyan szilárd és nagy kiterjedésű, hogy fű is benőtte, mit kaszálni is szoktak. Az 1769. dec. 17-én Hidvégen tartott kihallgatás egyik tanúja az 56 éves magyaródi Szabó János is elmondta,14 hogy „ ... a megnevezett Halasz Gazdák és más egyéb öreg emberek mondották és mutatták azon Szellés nevezetű vizet, úgy körülötte lévő kaszáitokat (hogy t. i. az Széchenyi birtok)... a holy most Sármelléki Lakosoknak bagláit tapasztalta lenni...” De az 1770. márc. 22-én Hidvégen tartott kihallgatás egyik tanúja, az 50 éves sármelléki Papp György is hasonlóképpen mutatja be a használható lápokat és szabad vizeket, „likak”-at valamint ezek változásait vallomásában: 15

... azon kérdésben lévő Sók oldal nevezetű Láp, úgy a Sikér nevezetű úgy szintén Disznó alom nevezetű Láp, nem küllőmben azon Lápok között található Likak és Erek már Magyaródi ezen N. Szala Vármegyei Helységben légyen s emlékezetire a Tanúnak az Méltóságos Széchenyi Uraság részint ugyan Hídvégi és Magyarádi Lakossai az Lápot kaszálták és a meg nevezett Likakat és Ereket mindenkor azok halászták ...”

13