Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
egyik 1804-es uradalmi rendelkezésből is kiviláglik, amely megállapítja:38 ’’Égenföldi erdei ültetés ritka, ezért jövő ősszel olly ültető kapa után, mint amilent le fogok küldeni, minden két lik közé még egy lik s minden két rend közé még egy rend tétessen”. A rendelkezés, amelyet Bársony Péter fogalmazott meg, rendkívül precíz útmutatást adott az ültető kapa formájától az ültetés módjáig, illetve a mag betakarításáig: „ha a makk egészséges — olvashatjuk — egy likba tsa'k két szem makk ejtessen, és a kivágott földel takartasson be”. Ugyané rendelkezésben általános utasítás olvasható a szentgyörgy- vári uradalom erdőhasználatáról is, s ezt azért is érdemes idéznünk, mert megmutatja, hogy az erdők elkülönülése előtt is igyekeztek a jobbágyok faizását egy helyre tömöríteni, majd az erdő többi részén a vágásra osztást bevezetni, ami egyúttal az állománycserét is hathatósan segítette. Ez olvasható az idevágó részben:39 „Szent Györgyvári Domíniumban, a hol az erdők a Szala Bozótyában lévő Berkes helyeken kívül tsak 2000 egynéhány hódott tesznek s következés képpen úgy is kevesek, a Jobbágyságnak faizása jövő esztendőre a Szala Berkébe designáltasson. És mind a Magyaródi, mind a Mándi erdő már vén, de az utolsó mely 900 hódat tesz, ezen Domonium legelőjét anyibul szűkíti, hogy merő Bükös, azért minden erdőket nem tsak Sectiokra kell osztani, mint az Égenföldi erdő már föl osztatott, és a képpen vágatni, hanem a Mándi erdőt — hangzik az utasítás — Sectionként tölgy makkal kell bé ültetni, hogy ezen erdő utóbb hasznosabb legelővé váljon.” S ez azért is érdekes, mert az erdőnek ezt a hagyományos haszonvételét, a legeltetést még akkor sem tudták számításon kívül hagyni, amikor e haszonvétellel éppen ellentétes erdőhasználati rendet igyekeztek kialakítani. Azzal viszont, amit az utolsó mondat megállapít, tökéletesen egyet kell értenünük: „de ezt — valójában a sectiokban való erdőművelést — az erdők regulatiójától kell elvárni.” A sectiokra való osztás valójában ellentétben is volt az erdei legeltetéssel, helyesebben ez csak bizonyos idő után és megbatározott rendben történhetett meg. A vágásra osztással az erdő gondozott, művelt területté vált, melyet ritkítani, vágni, ültetni, sőt kapálni is kellett. Nem véletlen, hogy éppen az uradalom iratai közt ránk maradt gazdasági cynosura adatai szerint az erdő gondozása, művelése holdanként majd annyi munkaerőt igényelt, mint a kapásoké. Az uradalmi számítások szerint Pölöskén 32 napszámot, az egervári uradalomban 32-t, Mándon és Égenföldön 30-at, és Magyarodon 40-et.40 Az erdő tehát a szabad használatú, csak kifosztásra ítélt területből megfelelő rend és szisztéma szerint művelt földdé vált, melyet nemcsak védtek, óvtak, hanem gondoztak is. • S ez az a mozzanat, ami végül minket is leginkább érdekel, hiszen e folyamat lezajlása során a jobbágyok folyamatosan kiszorultak az erdőterületekről, s elvesztették az ottani legeltetési, faizási, és ha rét is volt ott, kaszálási lehetőségeiket. Ezzel egy időben viszont megerősödött a törekvés, hogy a Kis-Balaton körüli erdők haszonvételeinek elvesztéséért valami módon kárpótolják magukat, s ehhez természetszerűen a berek nyújtott lehetőséget. A száraz talajú erdőkből való kiszorulásukkal egy 117
