Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
Az erdőrongálás itt, úgy tűnik, jogcímül szolgált az erdőbérlet megszüntetésére, ami egyúttal az egységesebb uradalmi erdőgondozás kialakítását is szolgálta volna. Ez időben a Széchenyi uradalom egyéb fejlettebb részlegeiben, melyek Sopron és Vas megyében terültek el, az erdőhasználatnak igen szigorú rendjét sikerült kialakítani, s nyilván ezt a rendet itt is meg akarták valósítani. Ennek érdekében már hosszabb ideje rendelkezéseket hoztak, mellyékkel egyrészt a jobbágyok erdőhasználatát korlátozták, másrészt pedig az ésszerű nagyüzemi erdőgazdálkodás alapját kívánták megteremteni.3 Nem sokkal az úrbérrendezés után, mely az erdőhasználat rendezését is országosan meggyorsította, a Csokonai uradalom instructioiban már erdőre vonatkozó rendelkezéseket is olvashatunk. „Erdőre vigyázással kölletik lenni — hangzik az 1787. nov. 2-án kiadott instructio ide vonatkozó szakasza4 — hogy se az Uraság Emberei egyébb fát, mint sem az Urbárium engedi, ne vágjanak, sem pedig a Szomszédok lopásokat benne ne tegyenek, mellyek, hogy annál inkább conserváltassanak, a’ mennyire lehetséges dolog lészen, az Épületekre való fa vágás egyedül téli Holnapokban végben vitessék — aminek még az a haszna is megvolt, hogy az „alvó fából” sokkal jobb minőségű anyagot nyertek — úgy szinte Dugáknak való fa akkoriban vágattassék...” Sőt a továbbiakban a jobbágyok fa-igényének kielégítését összekapcsolták a tagosított földekben maradt erdőfoltok, „megyék” korában már említett kiirtásának elősegítésével. Ezt írja elő ugyanis a rendelkezés további része: „... az Jobbágynak pedig Épület és Szerszám fát ki irtandó megyékben Czédula mellett assigálni köll”. A század végére, illetve a XIX. század elejére az erdőhasználat rendje tovább szigorodott s a rendelkezések is határozott formát öltöttek. Széchenyi Ferencnek 1805-ben kiadott ,,Rendelései”-ben, melyek a Somogy megyei gazdaságvezetés fontosabb kérdéseit tárgyalták, nem pusztán az egyes helységekkel kapcsolatos konkrét erdőhasználati kérdésekre tértek ki, hanem egy külön fejezetben összefoglalták az erdőhasználat fontosabb kérdéseit is. E fejezet, melynek a címe „Az Erdőkre nézve” t.i. Rendelések, első pontjában általánosságban foglalja össze és indokolja az erdővédelem szükségességét.3 „Közönséges parantsolat adattassék ki, — olvashatjuk e pontban — a’ melly minden helységben a község előtt fel olvastassák, hogy mivel az erdők napról-napra pusztulnak, melly gondatlan pusztításnak és pazarlásnak az lészen a vége, hogy valamint más vidékeken ’s vármegyékben or- szágonkint már fa nélkül szűkölködnek, Somogy Vármegyében is, és nevezettessen Csokonyai és Marcali Uradalombéli Jobbágyokat is ezen hejjánosság és szükség érni fogja, ha fsak jó korán a’ végső pusztulása az erdőknek foganatos eszközök és rendelések által meg nem előztetik...” A következő pontok már konkrétabban fogalmazzák az erdőóvás módozatait, így mindjárt az elején leszögezik, hogy „semminemű nyersfa a Jobbágyoknak meg ne engedtessék”, de ha mégis elkerülhetetlen annak kivágása, csak a téli hónapokban vágják, az uraság embereinek kiválasztása alapján. Ezzel kapcsolatban tér ki a „Rendelés” az uradalmi személyzet előírt feladatainak szigorú megtartására, ami egyúttal a kialakítandó erdészeti szervezet szigorúbb rendjére is utal. Az ide vonatkozó sorokat 108
