Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
IX. Az erdei haszonvételekben bekövetkezett változások
okozta pusztulását, vagy teljes romlását7, s amelynek gyakorlatát a Kis-Balaton melletti erdőségekben is megtalálhatjuk. 1753. ápr. 17-én kötött a Széchenyi birtokok praefectusa három éves szerződést hamuégetők- kel, akiknek a szerződés szerint lehetősége nyílott, hogy az égenföldi erdőn „ ... minden féle és arra alkalmatos fábul, a’ Mándi és Sennyej Erdőkön pedig csak Ihar és Szili és száraz és odvas cserfáknak az Igettésnek kezdetétül kezdvén három égisz Esztendeig igethessék az Hamut”. Az uradalom a szerződésekben kötelezettséget vállalt az égetéshez szükséges fontosabb épületek felépítésére, s így pl. megígérte „az Hamunak Conservatiójára nizendő és az Vas Fazekaknak föliben szükséges Színeknek és egy különös Szobának föli állétását és meg Csináltatását is, úgy, hogy a’ Színeket a’ Mándi Víz mellé, az házott pedig az Ország Űton kívül az Erdő felé ejcsék, a’ Színeket akkorára, a’mint az arendatoroknak Gondviselője fogja kívánni”. A hamuzsírhoz szükséges edényeket viszont az égetők készítették uradalmi fákból, a szerződés további szövege szerint: „Meg engettetik az is — olvashatjuk a 3. pontban —, hogy az Árendások az Hamuzsírnak a' meg kerengetett Bük fákbul, és a’mennyire ha azok nem sufficiálnának, ép és jó Bük fákbul is hordókat, Egy néhány Tölgyfábul pedig a’ szükséges kádakat szabadon meg csináltathassák, ezeket Eleitül fogvást egyszerre, amazokat pedig addég, a’még a’ meg írt Erdőkben az hamu Igetis fog tartani, ezekhez járulyván a’ szükséges Abrincs fa is.” A vasfazekak alá egyébként az uraság adott háromezer téglát. Az uradalom tehát jelentősen hozzájárult a hamuégetők működéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez, igen tág lehetőséget adott a fa felhasználására is. Mindezekért kapott bér: vasfazekak után — a rézfazekakat nem számítva — évi 100 frt. Szórványos adataink nem teszik lehetővé, hogy az erdőpusztításnak ezt a radikális módját pontosabban nyomon kísérhessük — de ez most nem célunk. A hamuzsírégetés méreteire és az erdőpusztulásra azonban néhány közvetett adatból is következtetni lehet. A Csokonai uradalomnak a XVIII. század végére bekövetkezett nagy erdőfogyatkozását is jobban megérthetjük, ha ismételten emlékezetünkbe idézzük, hogy a század végén az uradalom legnagyobb bérleti jövedelmét a hamuzsírégetés biztosította, mely bérleti díj pl. 1795-ben 1606 frt 50 krajcárra, 1796-ban pedig 2800 frt 55 krajcárra rúgott.9 Ha a bérleti díjat, a fentiek szerint, fazekaik szerint számolták el, úgy már e viszonylag kis területen is igen nagy létszámú, 28 fazekas hamuzsírégetés feltételezhető, melyhez természetesen hatalmas erdőséget kellett letarolni. Nyilván e kíméletlen erdőpusztítás is hozzájárult ahhoz, hogy a dél-somogyi vidéken áthajtott rác sertéseket ez idő tájban már nehezen tudták a hagyományos makkon tartani, s az uradalom szükségesnek tartotta a kulkoricatermelés gyors növelését és a termés gondos raktározását. Égenföldön, hol a jobbágyak rendszeresen faiztak, s a zsellérek kötelezettségei közé tartozott bizonyos mennyiségű urasági fa megvágása is,10 a hamuzsírégetők hihetőleg hosszabb ideig tartó fapusztítása is hozzájárult ahhoz, hogy az erdő az uradalom egyik legjobban leromlott erdejévé vál102
