Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - G) Kiegészítő, zsákmányoló (nem termelő) gazdálkodással szerzett ételek feldolgozásai

SEEMAYER V.: Énekes népszokások Somogy- és Zala vármegyékből. Eth. 1937. 42. p.

GÖNCZI F.: Somogyi gyermek. Kaposvár. 1938. 260—270. A cucorkának másik jelentéséről is ír: kenderszöszből készült gombóc, melyet meggyújtanak és a beleszorult levegő a magasba repíti.

30. Este a „kiskovász” készült el, ebből lesz a kenyér, a reggelre eldagasztott tésztamennyiség, amelyből kiszakítanak a következő alkalomra a „nagy- kovász”-!. Akkor volt elég meleg a kemence, ha fehéren égett a tűz. Ügy próbálták ki, hogy nem túlmeleg-e a pemetelés után, hogy lisztet dobtak be, s ha mindjárt égett, újra pemetelték. De előfordult, hogy 4—5 burgonyát tettek be kenyér előtt sülni. A kenyér egy órát szokott bent lenni.

31. KISBÄN E.: A lepénykenyér a magyar népi táplálkozásban. Népi kultúra— Népi társadalom, I. (1968) 55. p.

32. A kenyérsütés folyamata, a kenyér összetétele, sütnivaló készítése, s a kukorica kenyérnél a „kenyőese” alkalmazása lényegében teljesen azonos volt a Zselicben is. V. ö. DR. NYÍRI A.: A zselicségi Szenna és környéke nyelvjárása. Kaposvár. 1939. 165. p.

EA 3011. MORVAY J.: Szennai gyűjtés. 1952.

33. S. DOBOS I.: Egy somogyi parasztcsalád meséi. Bp. 1962. 544. p.

34. GÖNYEY S.: Vegyes gyűjtések. Csököly EA. 5374.

35. A csökölyiek a „piros és fehér kopasz búza, hatvani, bánkúti búza” (az utóbbi kettő „talákos”) termelésére, a rozsfajták közül a „nyiresi, (talákos, négysoros”) hatvani rozsra emlékeznek és emlegetnek egy régebbi kétsoros rozsfajtát is.

36. A megye számos más községében is így van (Pogányszentpéter, Kaposdada, Beleg stb.).

37. Most sem tesznek idősebb asszonyok bizonyos tésztafélékbe cukrot (kalács, túrósrétes), de egyesek tojást se (rétes, kukoris), mert úgy tartják, szárítja a tésztát. Helyette régebben sáfránnyal sárgították.

38. „Az én öreganyám a szülő nem tudott kelt tésztát készíteni, öregapám mondta a tésztájára, hogy sodrófával hentörgetted, ojan sulkos, keletien forma” — meséli özv. Zsobrák Lajosné.

39. HEGYI I.: A lisztminőségek és a tésztaételek összefüggése. Eth. 1964. LXXV. 368. p.

40. Sőt utóbb kis zsírt is tettek bele.

41. KISBÁN: A lepénykenyér i. m. 52. 53. p.

42. GÖNYEY EBNER S.: Adatok a Zselicség tárgyi néprajzához, különös tekintettel a faépítkezésre. N. É. 23. 89—110.

43. A kisbajomi lapát mérete. Átm.: 32 cm. (RRM 73.50.4. lt. sz.)

44. KISBÁN: A lepénykenyér i. m. 61. p. Itt is perec a fonott kalács neve és mint Kisbán idézi Söjtör, Galambok, Gyepükaján vidékéről.

45. „Ojan vót, mint a spondia” — emlékezik rá Mátés Márton.

46. A rétest a kelt tésztafélékhez is sorolják (pl. HEGYI IMRE i. m. 373.). Kétségtelen, a savóval gyúrás némileg erjeszti a tésztát, de ez spontán és nem tudatos erjesztés.

47. Ezzel szemben a Zselicben pl. Szennában a lakodalomban elmaradhatatlan.

48. Mérete: 6—8x6—8 cm.

49. Mérete: 3x3 cm.

50. Mérete azonos a palacsintasütő belméretével.

51. „Bubota” Somogyszentpálon is tejben áztatott tésztaféle, de ott szárított fehér kenyér és nem lepényféle. DR. HOSS J.: Halászat, nádaratás és táplálkozás egy nagybereki községben. Somogyi Múzeum 8. Kaposvár, 1966. 39. p.

Ugyanígy Pogányszentpéteren: KANYAR J.—KERECSÉNYI E.—KNÉZY J.: Fejezetek Pogányszentpéter történetéből. Kaposvár, 1967. 59. p.

Lábodon viszont laskából készült a bubuta. (Somogyi néphagyományok. Somogyi Múzeum 13. 11. p. MIKE GY.: Lábod népi táplálkozása.)

52. Azonos elnevezésű lehetett ez a tésztaféle egész Belső-Somogyban, mert Lábodon is így nevezik. MIKE GY.: i. m. 12. p.

85