Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - G) Kiegészítő, zsákmányoló (nem termelő) gazdálkodással szerzett ételek feldolgozásai
G) KIEGÉSZÍTŐ, ZSÁKMÁNYOLÓ (NEM TERMELŐ) GAZDÁLKODÁSSAL SZERZETT ÉTELEK FELDOLGOZÁSA A zsákmányoló gazdálkodási ágak által szerzett nyersanyagok feldolgozása néhány igen régi múltú ételkészítési technikát őrzött meg, mint az aszalás (pl. gomba), parázson sütés, nyárson sütés (hal), rothasztás (vadgyümölcs), egyszerű főzetek (teák). A vadas ételek feldolgozásánál viszont érezhető az úri konyhák hatása (pl. borban párolás). Gyűjtögetett növények, növényi részek felhasználása Vadsóskát nyersen fogyasztották a gyerekek. Az asszonyok „szósz”- nak készítették el. A vadsalátát csak kevesen kedvelték, ecetes vízzel leöntve. Vadkaprot uborka savanyításakor ízesítőként használták fel. Vadtorma főtt hús mellé „szósz”-nak kellett. Volt aki hektika ellen mézes tormát nyelt. Fejfájás ellen reszelt tormát szagoltak. Akácfa virágát, gelegonyát nyersen ették a gyerekek. Bodza virágát gyógyszertárnak adták el. Egyesek csetelekvárt főztek belőle. Volt aki bort festett vele.123 ,,Faszeder, bokor és fődiszeder” nyers állapotban gyermekek csemegéje. A Zselicből Csökölybe férjhez jött asszonyok a bokor- és földiszederből és „becsli” bogyóból is lekvárt főztek. A kökényt dércsípett állapotban megint csak a gyermekek keresték. A vadkörtét és vadalmát ecetnek szedték. Szalmakazalban a vadalmát, vadkörtét megrohasztották a gyerekek és így ették. Dió, mogyoró, gesztenye volt több háznál, szőlőbirtokon, de vadon is termett. A „nyírvíz” gyermekek kedvelt itala volt és helyenként ma is csapolják áprilisban, míg nincs levele a fának, azaz mikor nedvében van a fa. A nedv megszerzésének háromféle módját ismerték, ebből kettő nem viselte meg különösebben a fát, de a harmadik komoly kárt okozhatott: 1. „Vasfuruval” kissé megfúrták a fát, csévét vagy nádat dúgtak a lukba, s azon csöpögött le ia lé az alátett edénykébe. 2. Mások kissé bevagdalták fejszével a fát, a vágásba kis ágat tettek, s azon csurgott le a lé a tálba. 3. Kátyúformájú lukat vágtak a fába, ebben gyűlt össze a lé, amit náddal kiszívtak. Fél liternyi is összegyűlt benne. Még másnap is volt benne. A nyírvíz erjesztésére nem emlékeznek. A tavaszi és őszi hústalanabb időszakban, különösen, ha az esős idő is kedvezett neki, nagy előszeretettel készítették a különféle gombákat. Legkedveltebb a „csibegomba” és „vargánya” volt, de szerették a „galam- bicát, gívaféléket, nyúlgombát, fekete nyírallát”. A „köserű gombát” a dennai erdőből cigányasszonyok hozták. 81
