Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - D) Gyümölcsök, ízesítők, gyümölcsökből készült italok
9. Mogyoró: ebből kevés termett. Más ételhez nem vegyítették. Nyersen viszont gyerekek, fiatalok ették. Régebben valamivel több fogyhatott belőle, mikor az erdő is több volt a megyében, hisz a lakodalmi menyasszonyajándékban a vendégek számára a dióval együtt szerepelt. Gyepükben, rétekben, mesgyében termett. 10. Gesztenye: Nem jelentős a község és szűkebb környéke táplálkozásában, annál inkább Beleg, Ötvöskónyi vonalától kezdődően Nyugat- Somogyban. Néhány családnak volt fája a szőlőhegyben. Mikor érett, szúrós burkából lábbal taposták ki. Vízben főzték vagy héját bevagdosva kemencében, később rakott sparhet sütőjében sütötték meg. Késsel vágták ki a belső héjából. 11. Mák: viszonylag nagy mennyiség termett és sok fogyott belőle. Szegényebb család, ahol nem fogadtak idegen munkaerőt, 4—5 kg-ot fogyasztott évente (4—6 tagú család), módosabb családok, akiknél egy-egy kapálás, aratás, szüret egész lakodalmat kívánt, 8—15 kg-ot is szántak egy évre. A mákból el is adtak. A múlt században olaj préseléséhez is vásárolhatták fel uradalmak, kereskedők.75A falusiak ilyen felhasználásra nem emlékeznek. A XX. században a mák falusi kereskedők közvetítésével került országos forgalomba, főképp Budapestre. 1935-ben a belsősomogyi községek közül Csököly és Háromfa adott el mákból 20 q-n felüli mennyiséget.76 A mákgubókat otthon kézzel vagdalták ki, vízben megmosták, víz színére a lukacsos, vörös szemek felmentek, azt leöntötték, aztán az így szelektált mákot megszárították. Vászonzacskóban tárolták. Kifőtt tésztára, palacsintára, kalácsba tették leginkább. Lakodalomkor úgy adták ösz- sze a szükséges mennyiséget, kb. 6—8 kg-ot. Dinnye Csak a XX. században kezdték jobban megismerni, de termelésére a belső-somogyi részen csak szórványos kísérletek történtek. A vásárokról, kaposvári piacról szerzett, esetleg termelt dinnyét a kútba eresztve hű- tötték. 11. Olaj, „tökmagolaj”, „virágolaj”. A megye monográfusa azt jegyzi meg 1857-ben az étolaj előállításáról: „ ... kisebbszerű olaj-malom csaknem minden faluban van, mi azonban csak a’ lakosok házi szükségét látja el.. .”77 Ír továbbá arról, hogy a dió-, mák-, tányérvirág-, tökmagolaj kerül a termesztők asztalára, míg repceolajat a kereskedők Kaposvárról, Mer- nyéről nagy mennyiségben (5—-6 mázsát) szállítanak Kanizsára, Sopronba, Varasdra. Ugyanő tudósít arról, hogy a maradék pogácsát a marháknak adják. Még 1945 előtt a nagyobb belső-somogyi községekben is működött egy vagy két olajütő. (Csökölyben három is,78 Kisbajomban két lóvontatású járgányos olajütő.) Házilag itt senki sem készített emberemlékezet óta olajat. Csökölyben lenolajat is préseltek, ez azonban táplálkozásra nem volt alkalmas, csak világításra. A ienmagolaj sajtolásáról már a XIX. század elejéről megemlékeznek a levéltári források.79 A napraforgót, tökmagot otthon megszárogatták. Az olajütőnél két lóval húzatott, járgánnyal forgatott darálóiban darálták le, ezután a „bölé64
