Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai
A levesek: „Borsóleves” — bableves: a babot egy-egy szál sárgarépával, petrezselyemgyökérrel (az arány 3—4 tagú családnál ez, ha 8—10 embernek főztek 3—4 szál répa és zöldség került bele, répa kétszer annyi, mint gyökér), fokhagymával, kis babérlevéllel főzték fel. Néhány család „paszternánc” gyökeret, 1—1 szálat főzött a bablevesbe.65 Leginkább füstölt húst tettek vagy csak bőrét tették bele. Böjt esetén vagy ha nem volt zsírjuk, lisztestejjel, lisztes-tejföllel, lisztesvízzel vagy tojással habarták be. Ecettel ízesítették. Előfordult, hogy az ecet már a habarásba került. „Savanyú káposztás borsóleves”-ben a bab némiképpen a húst pótolta. „Borsóleves” — vargányával ugyanúgy készült, mint hússal, csak hús helyett előre leforrázott vargányát tettek bele. „Borsóleves — tésztával” gyakoribb volt mint vargányával. Csak olyankor került bele tészta, mikor nem volt hús. A bablevesekkel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy néhány családnál a tarkabab első főzővizét leöntik, hogy ne legyen olyan sötét a színe, erős az íze. b) Pép: „Törött borsó” (bab) — a babot sós vízben főzik puhára, villával összetörik, kis lisztet is kevernek hozzá, főzik kissé, majd kiszaggatják, vöröshagymás zsírral leöntve fogyasztják. Napszámosoknak este rendszerint „törött borsót” adtak és tésztalevest. Egy tálból ették a törött babot még 1920 körül is. Mikor a tetejéről leették a hagymás zsírt, a háziasszony újra öntött rá egy-egy merőkanállal.66 4. Répa: „kerék- és burgondi répa” Mindkettő jelentős mennyiségben kerülhetett táplálkozásra is a takarmányozás mellett. A „kerékrépa” tartósítása a káposzta mellett másodlagos jelentőségű, a lakosságnak csak 20—30%-a tette el évente. A burgundi répa édeskés, ezt csak akkor savanyították, ha sem káposzta, sem kerékrépa nem volt. Egyébként inkább nyersen, „édesen” használták fel. Mostanában csak káposztát tesznek el. a) Savanyított répa: megmosták, lehámozták a kerékrépát, répa- gyalun legyalulták. Egy réteg répára (egy ujjnyi) egy marék sót szórtak, jól lenyomkodták kézzel, de nem taposták mint a káposztát. Rétegenként kevés babérlevelet, friss hosszú paprikát, néhény szem magyarborsot is tettek. Mikor a tetejéig felértek, a káposztához hasonlóan fedték és nyomtatták. Két hét múlva, mikor megforrt, megmosták, vászonnal terítették le és újra fedték. A répaszelés, éppúgy mint a káposztáé, közös munkaalkalom volt, ahol rokonok, szomszédok összesegítettek egymásnak. b) „Sült répa”: téli reggeleken, estéken tökmagolajon a kissé átmosott, kinyomkodott savanyú répát átsütötték, megpirították, kenyérrel fogyasztották. c' Savanyú”-nak sült hús vagy porc mellé is kedvelték. d) _evesek: „Répaleves”: A savanyú káposztaleveshez hasonlóan készült. 56
