Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai
esetenként mással pótolták. A gabonaféléknél a másodvetésűek (pl. hajdina) töltötték be ezt a szerepet. De más növényfélék tekintetében is megtalálhatók az egymást, pl. rossz termés esetén helyettesítő, kiegészítő, ugyancsak termelt, hasonló ízű, vagy hasonló ízűvé tett fajták. Pl. a csö- kölyi és környékiek az ún. „kerékrépát” ugyanúgy savanyították, mint a káposztát, nagyjából ugyanazokat az ételeket főzték belőle, mint a káposztából. A csak néhány holddal rendelkező és Idegen munkást nem alkalmazó családok csak akkor tettek el répát télire, ha valamilyen okból káposztájuk nem volt elég, vagy nem felelt meg erre a célra. Zsobrák Imréné néhány holdas, négy tagú családjának pl. 50—60 literes hordóban vagy káposztát, vagy répát tartott télen. A középparaszt Nagy Vajda család (50 n-öl területen termelt káposztát egyébként) mindkettőt savanyított, 3 db akós hordóval káposztát, 1 akóssal répát. Hogy a káposzta volt az elsődleges, az abból is kitetszik, hogy nem is értettek minden családnál a répa tartósításához, míg a káposztához igen. Ha nem tudtak karórépát biztosítani a téli készlet számára, megfelelt a kissé édeskésebb burgundi répa is. Rétesbe káposzta helyett — nyáron, mikor nem volt friss káposzta — karalábét reszeltek az 1930-as évektől kezdődően. (Más ételbe nem is tesznek ma sem karalábét.) A káposzta — kerékrépa — burgundi répa — karalábé így alkot egymással összefüggő rendszert néhány használatos étel- készítési eljáráson belül. A burgonya másfélszázados története fordított. Inségételből, másodlagos ételből jutott nagyobb jelentőségre és szorította vissza a hajdinás és kukoricás ételek nagy részét (kásák, pépek, kásalevesek, gombóclevesek). A burgonya a takarmányozásban is nagy mennyiségben került felhasználásra. Az első világháború előtt is adták el étkezési burgonyát, de a két világháború között ez hatalmas mennyiségre emelkedett. Így az eladásra szánt burgonyamennyiség volt az az aranytartalék, amelyhez kedvezőtlen időjárás esetén mind az emberi étel, mind az állati takarmány biztosítása céljából lehetett nyúlni. A XX. sz. első felében nagyjából egyenlő súllyal és rendeltetéssel szerepel a csökölyi nép táplálékai között a paradicsom és torma. Azonban igen különböző korúak. A tormát honfoglaló őseink is gyűjtögették, a paradicsom alig 50 éve ismert eddig a csökölyi konyhán. 1. Káposzta Fő fogásként, savanyúság, illetve salátaként, reggeli, ebéd, vacsora gyanánt, hétköznap és ünnep alkalmával bármikor szerepelt az étrendben. Különösen a téli, vitaminban szegényebb időszakban volt nagy jelentősége. Főképp savanyított állapotban használták fel, de „édes” káposztaként is. a) A káposzta tartósítása: „hordós káposzta” A munka fontosságát mutatja, hogy a káposztaszelés rokonok, szomszédok összesegítésével történt, hiszen a téli készlet jelentős hányadát kellett vele biztosítani. Megmosták, rossz kaszapengéből való „káposztaszelővel” nagy tefknőbe felszelték. Mellé készítették a sót, babérlevelet, 51
