Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 4. Rétek, legelők
egyet rajta hagynak, kettőt oldalvást a mellette levő árokba döntenek le. Egy egész sort, ,,egy vágót” is végig eldöntötték, ha öreg volt. Ha kipusztult egy-egy tőke, akkor tavasszal, metszés idején „bújtattak”, azaz a szomszédos tőkéről egy szép, egészséges ágat az előre irtókapával vágott, megtrágyázott árokba húztak és mindjárt karót tettek mellé. A következő évben már volt rajta 1—2 fej szőlő, de csak a bújtást követő két évre rá vágták le az anyatőkéről. Őszi bújtásnál csak egy évig maradt az anyatőkén. „Zöldbújtás”-nál zöldellő vesszőt fektettek el, megtrágyázták, karózták, -a következő évben visszavágták a hajtásait, csak két év múlva vágtáik el az anyagyökiértől. A permetezés az 1900-as években ócska cserépfazókból, összefogott zsúppal vagy rossz söprűvel történt, esetleg ronggyal való locsolgatással. 1906 körül jelentek meg paraszti használatban a belső-somogyi községekben az első permetezők. A leszedett szőlőt 50—60 literes csöbörben muszolófával törték meg, ezután öntötték a kádba. 2—3 napig volt ebben, hidegebb időben 3—4 napig is. Ezután feladta a törkölyét. Ezt préselték át regős présen vörös bornak. A leengedett „színié” silleres volt. Azt mindjárt boroshordóba tették. Darálót csak az első világháború után kezdtek használni. Korábban a silleres bor volt több, később inkább a vörös bor dominált.65 4. Rétek, legelők A község rétjeiről az 1720-as összeírásban áll, hogy trágyázás esetén kétszeres kaszálást nyújtanak, egy kaszás munkája után közepes kocsira való jobb szénát hoznák.66 Az urbárium kapcsán 1088 hold rétet, 1809 3/4 székér széna termést jegyeztek fel.67 Az 1790. évi helytartótanácsi rendelet alapján készült összeírás 752 q szénatermésről ír, ugyanakkor Glgében 534, Kovácsiban 161, Kisbajomban 244 q. Szinte aránytalanul magas a kukorica aránya is (Csököly: 667 mérő, Gige: 240, Kovácsi: 185, Kisbajom: 735) — mindez az állattartás nagyobb fontosságát mutatja.68 A rozstermés ugyanekkor Csökölyben 473 p. mérő. Jó szénás rétjeit említi Vályi is 1796-ban.69 Az 1815-ös évi vizitáció a határ egyes rétjeivel kapcsolatban megjegyzi, hogy utolsó értékűek, pl. a Gát részen sohasem lehet kaszálni, bár feltevése, hogy más művelés esetén más lenne a hozama is. Az 1828-as regmicoláris conscriptiöból kitűnik, hogy a réteket trágyázzák és csak kétszer kaszálhatók, tiszta hasznuk egy kaszavágó rét után 35 és fél Xr. De a szomszédban is kénytelenek legelőt bérelni. Az ugarnak hagyott földeken is legeltetnek.70 A jobbágyfelszabadítás idején 707 kaszavágó (1000 kvadrát) a rétterület. 1851-ben a püspökség kihasíttatta az 548 6/8 holdnyi legelőt. A község földelvételt panaszolt, nagyobb legelőt és erdőt is követelt. A per utolsó aktája 1909-ben kelt, de az 1851. végrehajtás után semmi újabb eredményt nem hozott.71 A legelők pótlására az 1920-as évekig fennmaradt a nyomáskényszer, s a parlagon hagyott területek legeltetése. Az állatállomány gyarapodásával a legelők nagysága vagy korszerűbb kihasználása nem történt 22
