Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 3. Hegyközségi gazdálkodás, szőlőművelés Csökölyben a XVIII. századtól 1920-ig
jó tavaszi gabona vagy rövid tenyészidejű kukorica termett benne. Csillagfürtöt is alkalmaztak zöldtrágyaként. Rozs után szántották csillagfürt alá, ősszel vékonyan trágyázták, tavasszal burgonya került bele egy évig, aztán búza, majd kukorica. A burgonya nagymértékű piacra termelése (1935-ben 25 000 q-t adtak el43) sürgette a szántóföldi művelés korszerűsítését. A vetőburgonyát pl. gondosan kiválogatták, de vermelés előtt is és egészben vetették. Ültetőfát, „cucát” itt nem alkalmaztak. A sorjelölők, „gyelölők” megjelenését az 1900-as évékre teszik, a gazdák maguk faragták. Korábban kapával vetették, de nem a hold hosszában, hanem keresztben. A jelölés után mentek, sarkukkal kimélyítették és egy-egy szemet dobták bele (sarokkal vetés). Férfiak és nők is vetettek, a férfiak inkább zsákból vagy lenvászon abroszból, a nők inkább kosárból, ritkán teknőből. Kapával húzták rá a földet. Az 1920-as években kezdték az ekekapát is alkalmazni. Míg a gazdaság legjövedelmezőbb ágát jelentő burgonya termelésében korszerűen igyekeztek eljárni, a kiszorulóban levő hajdinánál, különösen kis mennyiségben való termelésénél időről időre régebbi múltú eljárásokat is alkalmaztak. Pl. a kertekben kapával való vetés bokorba, sarlóval aratás, ba'bica kévékbe kötés, kézi cséplés. Természetesen szántóföldi termelésénél kaszával való aratás, nagyobb kévékbe kötés kellett és mióta cséplőgépek vannak, nagyobb mennyiségű hajdinát azon forgattak át. 3. Helyközségi gazdálkodás, Szőlőművelés Csökölyben a XVIII. századtól 1920-ig A község paraszti szőlőművelése mind mennyiségét, mind minőségét tekintve jelentéktelen a XVIII—XIX. sz. folyamán, s főként csak saját fogyasztásra termelték. Az 1695. évi összeírás kijelenti helységünkről, hogy „szőlői nincsenek”. A szőlőtermesztés térbelileg egymástól viszonylag távol eső két területen indult meg. 1700-ból arra vám adatunk, hogy Georg Végh a bárdi helyen tart egy „antiqua” 1 „nova” szőlőt.45 A mai emlékezésanyag alapján a Zselic hegységben Bárdibükk határában a Szendi-, Csermányi-, Olaj-, Zsippó-hegyen, Förtősön volt a csökölyieknek, gigeiek- nek és kiskovácsiaknak szőlője. Ezek promontoriális eredetűek. E községek saját határukban is megkezdték a szőlő művelését, azonban ez mind kilenced, mind tizedfizetés kötelezettsége alatt állt. Csökölyben az „Ásó és Főső hegyen”, a dombnak kritériumát meg se közelítő, bár nem teljesen sík területen képezett a község határának rendszerében, a hegyközségi szervezet által szabályozott módon önálló egységet a két földterületi egység. E szőlőhegyek haszna jóval több volt, mint a bennük termett gyenge boroké. Bárdudvarnok határában a XVIII. század folyamán a szőlőterületeket erdőrészek kiirtásával nyerték, s így jutottak a csökölyiek megfelelő erdő hiányában41' is épület-, bútor- meg fűtőfához. Mindkét területen gyümölcsfák és egyéb termények is voltak, a gyepük, uták mente szénája kiegészítette a réték termését, a gyenge legelőket pótolta. A termelt bor mennyisége nőtt a csökölyi határban (1703-ban 4 vödör, 1715-ben 25 urna, 1718-ban 66 vödör bort jegyeztek fel).47 1 72 0-ban 219 és fél vödömyi a 18
