Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 2. Szántóföldi termelés
tönköly és hajdina,1,1 árpa, zab, tönköly, hajdina,15 vagy zab és tönköly"’ vetésterületének, terméseredményeinek egy összegben való közlése. Mig az árpa és zab Somogybán inkább csak takarmánynövény, a tönköly és hajdina emberi tápanyag is, habár másodrendű a cereáliák között. 2. Szántóföldi termelés 1701-ben a szántóföldéknék kb. a felét jobb, másik felét gyengébb minőségűnek írják le. Még 1720-ban fövenyes talajúnak, közepes minőségűnek jelzik, amelyhez négyes iga munkája szükséges és „egy p. köböl a vetőmagot leszámítva kétszeres vagy háromszoros termést hoz”.1' A jobbágyföldek három-négyszeres terméshozama éppen az egykori összeírások alapján tűnik általánosnak, s néhány gazdasági írónál közhelyszámba megy. Csököly esetében ennél még elszomorítóbb adatok is előfordulnak. Az 1828-as regnicoláris összeírás ezt tartalmozza: „A termés egy mérő vetés után a kilenced és tized és a vetőmag levonása után állapíttatott meg, a rozsé 1 1/8 mérő, a porcsfűé 1 3/8 mérő, ezek átlaga 1 1/4 mérő... Tehát egy mérő vetés jövedelme 52 xr...” Még háromszoros termés sem jön így ki. Ugyanitt a község szántóföldjeinek l/20-át jobb, 19/20-át rosszabb minőségűnek írják).18 A környező községekben azt tartják ma a csökölyiekről, hogy azért kellett mindenfélével próbálkozniuk (fuvarozás, olajütés, malom, kereskedés, erdei munkára elszegődés, leneladás), mert rossz minőségűek a földjeik, s jövedelmük kiegészítésre szorult. A XIX. sz. eleji rossz terméseredményhez hozzájárult, hogy rendszeres trágyázást csak a szőlőben, kenderföldön és a másodvetésű hajdinával kétszeresen is kihasznált földeken végezték. Az sem valószínű, hogy az optimális mennyiséget vetették el holdankint, amellyel az optimális te- nyészsűrűséget lehet elérni. Ezzel a kérdéssel a korabeli uradalmak foglalkoztak, a homokos határú Göllén rozsból 1,50 mérő, az ugyancsak homokos földű Vadén 1,13 mérő volt a holdanként elvetendő optimális mennyiség 1842—48 között.19 A rossz terméseredményekhez sokféle tényező járult még hozzá, amelyek jóval később is gátlólíag hatottak. Mindenesetre a VII. Pártkongresszus Tsz kezdeti eredményei is a rossz minőségű és korábban rosszul kezelt földek tényét mutatják 1961-ből, amikor a holdonkénti átlag búzából: 8,5 q, rozsból: 6,4 q, őszi árpa: 8,3 q, zab: 7,9 q, kukorica: 7,6 q, burgonya: 22,5 q, lucerna: 27,7 q, vöröshere: 4,4 q.20 A szántóföldi termények közül a XVIII. században elsőként a búzát említik, holott itt az igen gyenge minőségű, s a kenyérnek nem ez volt még 1945 előtt sem az alapanyaga, hanem a rozs, amely kedvelte a homokos talajt. A búzát itt, mint másutt is, nem elsőrendűen búzatermő vidéken, inkább csak a szolgáltatások teljesítése miatt vetették. A jobbágyfelszabadítás után pl. alig vetettek búzát, csak a két világháború után kezdték finomabb tészták mellett kenyérbe is tenni. A kásanövények közül a hajdina és tönköly volt a legjelentősebb a XVIII. században. Köles termeléséről nem is tudunk, csak a Mária Terézia-féle Urbárium kapcsán összeírt szolgáltatás-jegyzékből.21 Nagyobb mennyiséget sohasem termeltek. A 13
