Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 1. Földrajzi környezet, táji adottságok
II. Csököly község gazdálkodása 1. Földrajzi környezet, táji adottságok Csököly földjének adottságai nagy mértékben eltérnek attól a képtől, amelyet eddig általában egy XVIII. századi somogyi községről feltételeztek a kutatók, illetve joggal tehettek fel a somogyi községek többségéről. Először is nincs erdeje már 1701-ben sem,1 mely a jellegzetesnek tartott somogyi állattartási ág, a félvad sertés nevelésének táji feltétele: makkjával, vadgyümölcsével, gombáival és aljnövényzetével. Csökölynek nyírfása, csalitosa volt csak. Környéke inkább a magyar marha tartásának kedvezett, s ennek megfelelően a XVIII. század folyamán magasabb is volt a szarvasmarha létszáma a sertésekénél. Mindenesetre igyekeztek erdőt bérelni a környező községékben,- de a makk gyűjtögetésével és vágás előtt vele a disznóhús fehérjetartalmának feljavításával pótolták az erdei legeltetést még a XX. sz. elején is. A szomszédos Kisbajom is nélkülözte az erdőt,3 pedig határában hatalmas uradalmi erdők voltak. A földek a csökölyi határiban többnyire homokosak, amit a Homokvég, Nagyhomok, Homokbánya, Homokgödör nevű határrészek nevei mutatnak. Többfelé tavak, vizenyős, mocsaras részek, árkok szakították meg a területet: Mozsártaói dűlő (időszakos tó), Cselek tó, Nagy tó (mindkettő csak volt tó), Küjetlen tó (ma mocsár), Határ árok (szabási Rinya), Buk- kanói árok, Dömötör árok, Dadói árok (mesterséges malomárok), Farkas tó, Bordás tó (mocsár), Kárászos tó (halak vannak ma is benne), Viisszafoló, Kosár tó, Korc-árok, Kerék-tó, Liktaói dűlő (kisebb mocsaras rész és Lik- tó, Cigán-tó (mocsaras, piszkos vizű patakkal), Árpás-tó, Lénárt-tó, Kis- kecskés mocsár, Kárácos ta°i mező nevek arra mutatnak éppúgy, mint a Sárfő-köz, Sárfő-telek, Bébicz, Ógát, Mihál gáta.4 Az árok és a gát szavak többnyire a helyi földmunkát is jelzik. A so'k határbeli kút között van természetes forráskút is, de több mesterséges is. Két nagyobb mocsár volt a község belterületén, egyik a katolikus és református templomok helyén és között, másik a Gát utcai részen. Az előbbit a XVIII. század közepétől kezdődően kb. 1850—60-ig töltötték fel teljesen a katolikus, majd a református templom építésével, az Ógáti rész egyik fele ma is vizenyős. Még 1928^ban is arról ír Gábos Dénes, hogy a határ 20%-a víz alatt van, s az elöljáróságnak feladata lenne a határ vizeinek levezetése árkok húzásával.5 Egy-egy nedvesebb esztendőben a földek jelentős része a földművelés, rétgazdálkodás szempontjából hasznavehetetlenné vált. „Folt a víz derűre-borúra” — mondták a ma élő öregek déd- és nagyszülei. 11
