Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
1. Vörösmarty "Szigetvár"-ja
Dúló vasat tart rettenetes karod, Elszánt komolyság terjedez arcodon; Lelkedben a szép hír, bosszúság És kitörő harag ég szívedben. Mert vesztegelnek társaid a mezőn, Csatátlanul, rossz, gyáva tanács miatt, Míg téged a veszélyek útján Sírba viszen csapodár szerencse. Te a hazáért halni tudál; dicső! Mi nem tudunk már érte csak élni is; A támadó nap tudja, látja, A szomorún nyúgvó bűnünket. Mikor szűnünk meg bor, szerelem között A hon virult át messze felejteni? Mikor kerülhet vissza a künn Elpazarolt arany és dicsőség? Hajh elközelget majd az enyészet így! Eltörli a nép bajnoki tetteit: Megdőlnek a fajult vitézek, Sírjai hős eleik nevének. Élni nehezebb . . . A törökkel való szembeszállás „dicső” példája olvasztotta magába a végzetszerű katasztrófa és a „nemzeti szabadságok”-ért való tettek emlékmotívumait. Szigetvár a fiatal költő számára jelképként ötvözte a haza- fiság érzetét, a vitézség tiszteletét, a tiszta erények fényét, az enyészet „közepett” is hitet adó harcot... Szigetvárról és a „rabölő haraggal” küzdő Zrínyiről lelkében élő kép és a látott valóság, a kirándulási élmények nem fedték egymást. Körbejárva azt is látta, hogy a bástyázatok nem őrzik a hősök cselekedeteinek nyomait, hogy Juranics, Deli Vid emléke nem nagyszerű tetteik okán, hanem a költő Zrínyi által vált halhatatlanná.. . Szigetvárról a múlt század érzelemmentes tudósa (Fényes Elek) ezt írta: „legnevezetesebbé teszi régi vára és gr. Zrínyi Miklós szigetvári ütközete és halála. A mostani várban azonban Zrínyiéből egy tégla sem látszik, hanem egy török mecset még van benne. A városon kívül az Almás hídján túl jobbra egy kis kápolna jelöli a helyet, hol a hős elesett, a város pedig évenkint ünnepélyesen üli meg Zrínyi halálának emlékét.” A látvány — indító hangulati kontrasztként — a versbe is bekerült: „Előttem állott roskadozó falad...” A „roskadozó fal’’-at — ismerve Fényes Elek leírását — ténymegállapításnak vehetjük, ám mögötte látnunk kell egy mély, sok gyökérből táplálkozó és Vörösmarty által tragikusnak érzett ellentmondást: a „dicső” múlt és (az akkori) jelen kontroverzióját. Pontosabban, a hazáért, a nemzeti szabadságokért végrehajtott „hősi” tettek és a tétlenség és a nem 6
