Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról
viszonyítása tulajdonképpen abszurd dolog, ha önmagában nézzük. A költő célja azonban nem a meghökkentés. A kozmikus végtelen hasonlata az az ember pszichikus értelmi-érzelmi befogadóképességét van hivatva kifejezni. Mi minden elférhetne a szívben-lélekben, a tudás jóvá, megértővé, tisztává tehetné az embereket — sóhajt. De teszi-e? ... Takátsnak kétségei vannak. A világban mást tapasztal, s ezzel igazolódik, hogy az ismeretek hatása tényleg relatív- Ha a versírás pillanatában kellene számot adnia, csak az indulatoktól mocskolt tudásról tehetné. Viszont a jövő: az más. Máig érvényes optimizmussal szólalt meg Triptichon című versében: A tiszta és tündéri rend csak ott, mélyen mindenkibe ... Ó, dobogj hát szép remény miként az első ős-pete, hogy lehet és lehetsz te még, tündéri rend a mindenség értelmes szíve. * Takáts költészetét értékelve többféle vélemény megfogalmazódott; volt, aki „újnépies” költőnek tartotta, Illyés és Erdélyi „kései előfu- tárjának”, majd tájlírikusnak, politikamentes költőnek titulálták, s volt aki a „magyar barokk” költészet hagyományainak folytatóját látta benne.26 Az ítélet sokféle, ahogy sokágú Takáts költészete. A hagyományokhoz és kortársakhoz való viszonyát végül is nem látszatazonosságok, hanem a versek valósága dönti el. Versei pedig — sajátos vonásaikkal — nemzedéktársaihoz kapcsolják; nem „újnépies” irányzathoz, nem egy „új- klasszicista” körhöz, hanem a Nyugat harmadik nemzedékéhez. Nem egységes, azonos nézeteket valló nemzedék ez, hiszen versében Weöres Sándor is kétkedve kérdezte: „S hogy egyformák volnánk s egymásra-nézők? (Jé- kely, Vas, Dsida úgy illik össze, / mint sárgadinnye sóval és tubákkal” („Harmadik nemzedék”). De mégis vannak érintkezési pontok — szelí- debb hang, látomásszerű, formai tökéletesség, impreszívitás és (ami talán legfontosabb) a nemzedéki tudat —, amik Takátsot ehhez a költőgenerációhoz kötik. 56
