Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról

ségéről beszélt- József Attilánál a szépség és játékosság és rend kapcsolódott össze. Takáts látszólag mindezek mellőzésével „hasznos szépségről” beszél... A megelőző költői esztétikákhoz viszonyítva szűkebb és tágabb kört ölel. Szűkebb annyiban, hogy legfőképp a természetre koncentrál, annak változásaiban, jelenségeiben veszi sorra a szépet, s az ember is csak mint a természet része kerül a versbe. Tágabb pedig azáltal, hogy a „hasznos szépség” határait a végtelenhez méri, kozmikus méretekben gondolkozik.

A kozmikus szemléletű gondolkodás programverse, az Átsugárzik és ragyogva, a Virágok virága című kötetben (1961) jelent meg. Ez esztétikai szempontok továbbgondolásával két pillért állított a költészet milyenségét meghatározó támpontként: őszinteség és igazság. Takáts felfogása más, mint Arany Jánosé, aki Vojtina ars poétikája című költeményében így írta le álláspontját a költői igazság és hazugság kérdésében: „Költő hazudj, de rajt’ ne fogjanak.” József Attila arról írt Thomas Mann üdvözlésére készített versében: „az igazat mondd, ne csak a valódit.” Anélkül, hogy filológiailag bizonyítani kívánnám József Attila és Takáts Gyula felhívásának összefüggését, szólni kell viszonyukról. József Attila a valóság és költészet és ember relációjában tartotta alapvető fontosságúnak az igazságot. Takáts Gyulánál pályakezdésétől meg volt és meg van a szándék a valóság megértésére, de a realitásból — mint már utaltam erre — csak azt látja, ami a maga útján járva látható. Nála az ember, az emberi szív, gondolat megismerése fontosabb. így az igazság követelménye ember és költészet viszonylatában jelentkezik, vagyis a szó azonossága ellenére más tartalommal, mint József Attilánál. Itt a költői mű maradandósága lényeges; méghozzá a versíró által átfogható univerzum vonatkozásában. Ta- kátsot a teljesség, az univerzum emberi lényegének megragadása, vagyis az egyetemesség gondolata hevítette.

Ennek megfelelő törekvés két irányú; mikro- és makrovilág átfogá- sa. Az első úton haladva be kell hatolnia a tárgyak, a dolgok felszíne alá, a konkrét látványtól eljutni az anyag építőelemeihez. Szerény hatalommal című versében átlépte a határt, melyet előtte senki nem próbált líránkban; kísérletet tett behatolni az anyagba, hogy az élő szervezet legkisebb fejlődési egységének — a sejtnek — munkájával láttassa a tavaszt. Tudni és versben leírni akart olyat, amit szaktudományok, a biológia, illetve a sejttan, kutatnak. Ezzel egyik példamutatójává vált annak, miként lehet a természettudományok problémáit költészetté emelni. Zökkenő, eről- tetettség jele nélkül beszélt a sejttan vizsgálati kérdéseiről. Nem a szak- tudomány eredményeiből levont konzekvenciákat mond el, nem lírával telít tudományos tételeket, hanem a természeti képből — vagyis mindenki számára adott konkrétumból — elindulva egyszerre halad a költészet és a tudomány útján. Persze ehhez ismeretekkel kellett rendelkeznie a tudományág területéről. Ez pedig megvolt. Indulásától komolyan érdeklődött a természettudományok iránt (doktorátusának tárgyai: geológia, geográfia és filozófia), s vallomásaiban többször hangsúlyozta, hogy nem tudott volna meglenni természettudományok nélkül. Tudja, hogy a külsőleg alig változó fák belül lankadatlan motorként dolgoznak s azt is, hogy munkájukban — a szervetlen szervessé alakításában — a sejteké a legnagyobb sze54