Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
1. Vörösmarty "Szigetvár"-ja
megye alispánja, meghívta a családot Mikébe kastélyavatásra. Az óda szempontjából lényeges az útvonal, amelyen a Perczel-család három tagja és Vörösmarty eljutott Mikébe. Börzsönyből Sárdra indultak, de nem egyenes vonalban, hanem érintve Mohácsot, Siklóst és Szigetvárt. Az utazást részletesen leírta Perczel Mór emlékirataiban, s ebből néhány bekezdést a részletek pontosabb megvilágítása érdekében szükséges majd idézni. Az út első — a vers szempontjából lényeges — állomása Mohács, a nemzeti tragédiát fém jelző csatavesztés helye, a szomorúságé, a gyászemléké. Mit idézett itt tanítványainak Vörösmarty? A gyászos katasztrófa, a csata- vesztés okait, mutatta a helyet, ahol a török ágyúk sortűze fogadta a rohamozó magyarokat s a patakot, hol a király halálát lelte. S elmondták Kisfaludy Sándor versének szakaszait: Mohács! Mohács! te hazámnak Legsiralmasabb vérhelye! Nemzetemnek nagy temetője! Gyomrod mennyit elnyele! Szabadságát, boldogságát, És nemzeti életét, Sőt nevét is a magyarnak, Mely most kicsiny és setét! Ott tiprá, hajh! a sorskerék Porba egy nagy, dicső s derék Nemzet testét és fejét, Hatalmát és erejét! (Dobozi Mihály és hitvese) Mohácsról gyorsan Siklósra értek. Körbejárva a várat felidézték Kont tetteit, faki a másfél év múlva elkészült színjáték, a Zsigmond egyik főszereplője lett) mint a „nemzeti szabadságok s jogok”-ért kiállóét, Vörösmarty beszélt az országot elhanyagoló császár-királyról, s a „felzúdulásról” a léha zsarnok ellen. Perczel Sándor pedig a siklósi asszonyok vitézségét emlegette, akik Mária Terézia úrbéri pátensén „fölzendülve” piszkafákkal, nyársakkal, söprűkkel űzték ki a városból a császári vasas- németeket .. . Szigetvár előtt foglaljuk össze a motívumokat; Mohácson a végzetszerűen bekövetkezett („belárulástól” segített!) országos katasztrófa emlékét idézték, Siklóson pedig a nemzeti ellenállás, „felzúdulás” egy-egy történelmi megnyilvánulását. A logika törvényei szerint e két ellentétes hatású motívumnak valamilyen formában szintetizálódnia kellett. S hogy valóban ez történt, azt Perczel emlékezése igazolja: „Siklósról Pécsen át Szigetvárra mentünk. Képzelhető, mi lángoló érzettel sieténk a vár megtekintésére. Körüljártuk a bástyázatökat, megvizsgáltuk a kazamatákat, a boltozatokon lógó erős vasgyűrűket. S mindig Sziget dicső védelmének részleteit újítgattuk föl emlékünkben, amint azt nemcsak a történetből, hanem a költő Zrínyi után ismertük, mely Vörösmartynak kedvenc olvasmánya vala, s melyből nekünk is sokszor olvasott és magyarázott. .. Kerestük a mocsárságot, mely Szigetvárt környezé, s falainál erősebb termé4
