Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
3. Babits és Vörösmarty
értékelte. Gyulai analógiát keresett, hasonlított. Babits is írt a hatásokról, de nála nem a hasonlóság, hanem a különbözőség a fontos. Figyelembe vette, hogy a drámai formára hatással volt a Szentivánéji álom, de hangsúlyozta, Vörösmartynak „nagyobb és több mondanivalója” volt, semhogy elférjen ebben s tágítania kell a Faust-féle drámák formája irányába.45 E formában a gondolatok és érzések hullámzása ragadta meg, s különösen az, hogy az emberi szellemnek is van „örök lejtője”. Akadályokon halad át az emberi élet s ezáltal fejlődik a lélek. De, a cselekvést mindig a lélek irányítja. Erre azért fordított nagyobb figyelmet Babits, mert lelki különbségből magyarázta Csongor kísérőjének megnyilatkozásait, szerepét. Balgát „szimbolikus” kísérőnek tartja, akinek tökéletessége éppen abban van, „ahogyan a legapróbb részletekig és árnyalatokig kiegészíti Csongor alakját, az ellentétnek és párhuzamnak ez a szerfelett drámai vegyülete, mely a fény és árnyék viszonyához hasonlít, ellenálhatatlanul felhozza a gondolatot, hogy íme, a legigénytelenebb és legostobább lélek is kénytelen átszenvedni a kielégíthetetlenség és célérhetetlenség kínjait, akár a legmagasabb, legszárnyalóbb”.46 Ebben a gondolatsorban a „szimbólum” hangsúlyos. Mert ebből következik a „kielégíthetetlenség”, s ebből következik az is, hogy Balgát s vele együtt a többi szereplőt is, többféle módon, más-más szemlélettel lehet értelmezni47 A szimbólikusság kiemelésével Babits utat nyitott a többféle értelmezéshez, s egyben utalt annak veszélyeire. Ugyanis, ha a magyarázó elv az, hogy az értékelésnél a mű és a lélek, illetve az azt kifejező gondolat relációja a fontos, akkor az értelmező feladata csupán a kapcsolat szálainak maradéktalan felfejtése. Itt viszont nagyfokú a bizonytalanság, mert az alkotói folyamat reprodukálása, a mű is kénytelen átszenvedni a kielégíthetetlenség és célelérhetetlenség kínjait, zisszerű lehet. Így érthető, hogy a tanulmányok állításában miért van annyi feltételesség. Szinte meghökkentő, hogy Babits aki tagadta a pozitivista módszereket és azok eredményét, helyükbe sokszor csak feltételes állításokat tudott tenni. Valóban így van ez? Elemzésének részei ma is helytállóak! Igen, a Vörösmarty-tanulmányok részeredményei nagyszerűek, iránymutatók, helytállóak (persze nem mindenben), de a részekből összeállított egész igaza nem tényeken, hanem azon múlik, azonosulunk-e Babits előf ölt evésein el. Erre maga a szerző hívta fel a figyelmet. Ott, ahol Csongor és Tünde szimbolikusságáról beszélt. Magyarázatai után ezt írta: „De nem akarom állítani, hogy Vörösmarty mindezekre a szimbólumokra éppen így gondolt. Amit a költő a képek nyelvén gondolt, azt ezerféleképpen lehet lefordítani a fogalmak nyelvére s minden fordítás szükségképpen halvány és hűtlen. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a szimbólum csak valamely gondolat kifejezése: ellenkezőleg, a szimbólum elsődleges lelki tény és a gondolat csak gyenge kifejezése a szimbólumnak”.48 Babits számára — maga mondta — vezérlő elv, hogy a mű részletei zavartalanul olvadjanak össze egy nagy alapgondolatba. így építette fel Vörösmarty-tanulmányait is. Csakhogy, a rész és egész viszonya már nem csupán metodikai, legalább annyira szemléleti kérdés. A kép teljesebbé tételéhez az utóbbit is meg kell vizsgálni41
