Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

1. Vörösmarty "Szigetvár"-ja

szerencse” vitte „sírba”, az elpártolt sors, a végzet nem engedte, hogy a „harag” valóban kitörjön szívéből. Másfelől viszont; a szigetvári hős meghalt a hazáért, de — kérdezi — tud-e ilyet vagy ennél kevesebbet (s életével mégis többet) tenni korának nemessége? Válaszában nincs „kitörő harag”, mégcsak „bosszúság” sem, ehelyett elégikus belenyugvás: „Mi nem tudunk már érte csak élni is.”

Szó volt arról, hogy az „élni nehezebb” problémakör hangsúlyozásával többet kívánt nemesi nemzetétől, mint elődei... „Mikor” kezdetű kérdéseivel a lehetséges cselekedetekről alternatív formában írt; így is aláhúzva, hogy választásukkal és főként tetteikkel a hazafiak alakítják a haza sorsát. . .

Vörösmarty az ódát 1822-ben írta. Három évvel azelőtt, hogy hazafiúi áldozatokból létrehozták a Magyar Tudós Társaságot, hogy Széchenyi Pozsonyban elmondta e szavakat: „ha feláll oly intézet, mely... segíti honosainak magyar neveltetését, jószágaimnak egy évi jövedelmét feláldozom”. A Szigetvár megírása után nemsokára fölébredt a „nemzeti szellem”, mely a „hon virultá”-nak elősegítését tartotta egyik legfőbb feladatának . . .

12