Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
I. Niklai koszorú. Versek - Tündöklő forrás
Tündöklő forrás Hölderlin és Berzsenyi emlékének — Már csak a rózsákkal beszélt a tübingeni kertben néha. Agyából virágpor szitált, szirmok közt szavak maradéka, izent és Apolló nyila átszisszenve repült ragyogva tovább s egy távoli rokon fénylett s nagy tűzzel is a boglya .. És nem a kis toronyban szólt, de pásztorok között a flóta, ha ködösen fölzizegett Niklán a berek álmos holdja. Már ott állt mind a kettő a kerek és nagyívű térbe, mit megálmodott a kor és túl szívünk s szemünkig érve fénylett és láttam is magam a porzók kristályos porában . . . Aludtam, szóltam is velük, mely oly üres, e sárga házban s falat emeltem és tetőt arany vályogra rálehelve . . . A csontjaid ott voltak, — ó kimondjam-e? — az én kezembe . . És szóltam, mikor az urna lassan s az ég toliamig érve s benne e rózsák és a méhes forgott az isteni kerékbe, mely visz, de mindig egy körön! — Belőle ki? — Egyetlen útja, hogy teljesebben összehoz, mint a vizet a forrás kútja. Tündöklő forrás, így ragyogsz világ!... Együtt és visszahozva . . . S lejegyzed azt is, ami ott izzott s ragyog a csillagokba. 1976 12
