Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
I. Niklai koszorú. Versek - Berzsenyi végbúcsúja szülőföldjétől
Berzsenyi végbúcsúja szülőföldjétől — Nikla, Június 5-d. 1811. — (A Kazinczymalk írt levél után) Ledőlt a vén ház fejem felett.. . Aranyam semmi.. . üres ól... mező . . . Reményem összedőlt, nem térhetek kies honomba vissza már soha. Nem fénylik rám a Ság és Kemenes áldott, tündéri mosolya . . . És Róma? . . . Ifjúság! . . . Emmi és Dudi? Szörtyög a berken fekete iszap. Itt állok . . . Reményem veszve mind: Fekete-víz—Fekete tenger . . . Nikla—Tomi. .. Harminchat év s az alkony rám szakadt. A Szerencse szent oszlopai közül kiűzve álmom, kóczag madaram . .. — „Édes szerelem, édes poézis mi is az ember nélkületek” — ... Házat? . . . Még rakhatok: szépet, nagyot, de fölötte nem az a nyájasság ragyog, mely első könnyeimre szórta sugarát.. . A fák? . . . Majd azt is ültetek ... és három gesztenyét. . Csak lombjukban soha thesszáli ég .. . Búgnak a gémek, bölömbikák. Nimfátlan nádas, sötét berek . . . — Pegazus? — ... Lovamnalk nyerge is üres. Békák és szúnyog .. . Diófám alatt tüzemet nincs ami gerjessze . . . Malmomon zokogva bújva át kertem alatt styxi folyom kerít. .. Falamra föltettük, íme somogyi tölgy a gyertyám felett... Letettem ágyamat, honnan a halál s hiába nézek, hiába vissza elfedi arcodat Somogy, Bakony erdeje . . . Isten hozzád hát újra, örökre tündér Kemenes áldott mosolya, messze sötétlő Ságom teteje. 1976 8
