Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Harmónia és Diotima (Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok)
mány. A vers pedig így, bár napja a Szép, mégsem elefántcsont-torony csillaga, de a „hasznos szépnek” hirdetője, mint a görögöknél volt. A lelket és cselekvést, a Harmonistica szavaival, „élettökélyre és életterjesztésre, ezek által pedig legfőbb gyönyörre és boldogságra” serkentő erő, „mert legemberibb szép az emberszeretet”. — Csak túlszép hangok lennének ezek a hazai, nem éppen költői „égöv” alatt? — Nem hiszem. Épp a reformországgyűlések előfutáraként és a Széchenyi és Kölcsey és Petőfi eszmevilág hangjaként igenis reális értelműek e „Magyar Hüperión” vallomásai a versről. Épp a poéták és a poétái lelkű magyar nép körében, hogy a költészet, mint a görögöknél, épp úgy nálunk is „nép religio” legyen. Nem misztikus és romantikus álom és szentimentális kazinczys stílus. Reális életstílus, „mert a képző szellem olyan isteni tulajdona az emberiségnek, mely nemcsak egész földi életünket megszebbíteni” képes, de „boldogítani ösztönöz”. Ekkép szóltak és erről Berzsenyi Albionból kiüldözött kortársai is Velencében, Speziában, Rómában és Missolunghiban is. Mert a szép így „egyszersmind ösztöne valami szebb életnek és religiónak”. Tiszta és új távlatú és az esztétikán túl mutató a Poétái Harmonisticában Berzsenyi szava. A megrögzött társadalomra és mozdíthatatlannak tartott világnézetre veti próféciáit, nem oly tűzzel, mint ahogy ódáiban szólítja a szépet és csapja a rosszat, de keményen kopogó, akadémikus, szenvedélyes hitű prózával vall a szebbethozó „harmóniás szépről”. Ez az ő szép kultusza! . . . Ezekután világos, hogy éppen nem zárja ki az „új világnézetet” a poézis- ből. Csak azt mondja, hogy „a költészetben nem elég az új”, hanem, hogy igazán az is legyen, egyúttal a legszebbnek is kell lennie. így kell nézni az ő esztétikájának új és szép viszonyát. . . Mert nála a szép, azaz legszebb, mint a jó, igaz és szeretet és hasznosság egyesítője, világos, hogy előremutató. Magyar hellenisztikája, mint életstílus lépne ki a versből és az ő „Magyar Hüperión” világa maga a kézzelfogható hasznosság lenne a népre, a nyelvre és virtusra is. Széchenyi föl is ismerte, hogy mit jelentenek e sorok. „Mert a poézisnak mint a cultura legemberibb s legközönebb terjesztőjének, minden czélja az emberi közönség képzetében és boldogitásá- ban egyesül.” Ezzel és így, bár elképzeléseit — „a poézis rózsaszín ujjai — Fonják azt az öröm gyenge virágiból” — mégis így realizálva azokat, e nagyralátó életmű egyszerre nyer örökértelmű célt és magyarázatot is. 5. A Berzsenyi és Hölderlin-szépségideál lelki indítója és esztétikai, és filozófiai fogalmainak származástáblája is igen hasonló. Indítója a használni vágyás és a sértettség. Azoké, akiket a sorsuk kivetett abból az éden- ből, melyet álmodtak. Hölderlin szavaival: — Én zizegő bereknek — harmóniáján — s szerelemre virágok — közt növekedtem. — Berzsenyi szavaival: ahol — „Rebdezett szívem kies édenében: — Mint ama boldog ligetek lakója” — A két költőt nemcsak képletes értelemben, de Berzsenyit valóságban is e szép berekből a mocsárba vetette a sors. Berzsenyi is irthatta volna két-három évvel később a „Kurta dalt”, amikor a somogyi Nagyberek 36
