T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A forradalom alatt és után
megkívánni a kamatot. Erre Somogy megye nem egy helységében akadt példa! Emellett tudomásunk van arról, hogy Döröcskén az uradalom 1848 óta tilalmazta a jobbágyoknak a faizást és mégis, tíz esztendővel később telkenként 3 hold erdőt adott át nekik faizás fejében! A Hunyadyak úgy látszik Döröcskét előnyökben részesítették. Ugyanez nem mondható el a többi településről. Ezekben a községekben a jobbágyoknak mindig volt bőséges legelője. Most telkenként 6—13 hold legelőterületre szorultak, noha még a legelő elkülönítő perekben megállapította a tiszti ügyész, hogy egy telek rendes megműveléséhez szükséges állatállománynak legalább 23 hold legelőre van szüksége.151 A Hunyady birtokon egyetlen település parasztjai sem kaptak 14 holdnál több legelőt, noha Somogy megyében több település lakosai kiharcolták maguknak a 15—18, sőt a 22 hold legelőt.152 Még kirívóbb a helyzet az erdő juttatása terén. Egy falu, Bonnya kapott telkenként 4 holdat, Balatonújlak 3 1/4 holdat, másik négy falu pedig 3—3 holdat telkenként. Itt kell megjegyeznünk, hogy az úrbéri térképen Kéthely mezővárosnál is feltüntették az elkülönített erdőt, de a telkenként kiadott erdő holdszámát nem ismerjük.153 Csornán és Libickozmán az uradalom — nyilván az extenzív termelés bővítése érdekében — kiirtotta az erdei legelőkről a fát, rétté vagy szántófölddé tette azokat, és ezzel lehetetlenné tette a jobbágyok erdőhöz jutását.154 A legelővel kapcsolatosan pedig — szinte szisztematikusan — többszöri birtokrendezésekkel faragta egyre lejjebb és lejjebb a jobbágyok legelőjárandóságát. (Lásd Mesztegnyő és Szólád esetét.) Tulajdonképpen a Hunyady uradalom területén a hivatalos legelőelkülönítésnek nem volt sok alapja. Maga a földesúr is elismerte, hogy a jobbágyok használták külön a legelőket, hiszen az uradalom a maga korszerű állattartási eszközeivel már a XVIII. század végén külön pusztákat rendezett be egyes állatfajták tenyésztésere. Ennek ellenére a legelő-elkülönítés során mindenütt újabb területeket szerzett volt jobbágyaitól. A báró Sina kezére jutott Hunyady falvak lakosai még rosszabbul jártak, mint a többi község. Bukogát nyíltan is bepanaszolta Noszlopy kormánybiztosnál az uradalom vezetőit, akik 1840. körül kiirtatták erdejükből a fát, elvették ökörtilosukat és ráhajtották az uradalom birkáit a még megmaradt csekélyke legelőre is, ezzel teremtvén jogalapot az újabb legelő-elkülönítési processzushoz. S hasonló volt az uradalom legelőszerző módszere Rinyaszentkirály esetében is. Láttuk azt, hogy az úrbéri rendező pereket, illetve azoknak szántóföldek és rétek elválasztásával kapcsolatos részét az uradalom mindenütt, még 1848 előtt, sőt nagyrészét még az 1836. évi törvények előtt keresztülhajszolta. így történhetett meg, hogy az uradalom településeiben — az egy Döröcske kivételével — nem kerülhetett sor 1849 után maradványföld visszaváltásra. Még a népesebb és a földművelő majorsági központoktól távolabb levő simongáti kerületben is csak két helységben volt minimális megváltható maradványföld. E perek folyamán az uradalom elsősorban arra törekedett, hogy a jobbágyok jó karban tartott földjeit a maga rosszabbul kezelt vagy rossz helyen fekvő földjeivel cserélte ki. Ez részünkről nem csak feltevés,. 67
