T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A fokozódó árutermelés hatása az uradalom jobbágyainak életére
A jobbágytelepülések életének alakulásába azonban mégis betekintést nyújt ez az összeírás. Feltűnik pl. hogy a kézművesek száma 1798 és 1828 között csökkent! (Lásd II. táblázat 2. és 4. lapját.) Ha azonban meggondoljuk, hogy 1798-ban a kézművesek nagy része csupán mellékfoglalkozásként űzte a kovács, az ács, a kádár, stb. mesterséget, akkor nem csodálkozhatunk ezen a számcsökkenésen. Feltűnő azonban, hogy a kerület két mezővárosa: Kéthely és Szil aránylag milyen szép számú opifices-t foglalkoztatott, igaz, hogy a sziliek közül 8, a kéthelyi kézművesek közül pedig 10 nem dolgozott egész éven át. Az összeírt összes kézműves fele azonban már egész éven át ipari munkával foglalkozott műhelyében, sőt Kéthelyen az egyik mesterember segédet is foglalkoztatott. Mindez arra mutat, hogy az ipari munka már függetlenné vált, elszakadt a mezőgazdasági munkától. A kereskedők számának növekedése ugyancsak a munkamegosztás kialakulására és arra mutat, hogy az áruértékesítés lehetőségét már kihasználták ezeken a birtokokon. Bonnyában, Döröcskén, Szárszón, Szemesen és Kéthelyen egy-egy kereskedő, Szilben pedig 18 kereskedő élt. Az utóbbi mezővárosban ezenkívül még egy quaestor-t, kalmárt is találunk. A munkamegosztás tehát — annak ellenére, hogy látszólag számszerűen és arányaiban a kézművesek kategóriája nem növekedett 1798 óta — előrehaladt, és egyre inkább függetlenült a mezőgazdaságtól. A mezőgazdaság helyzetéről is sokat elárul azonban az 1828. évi országos összeírás. Bár adatai nem teszik lehetővé, hogy az úrbéri telkek átlagát megállapítsuk, mert a telkek számát sehol sem rögzítették, a mezőgazdasági művelés módjába helyenként mégis betekintést nyerünk. Ez az összeírás 1767 óta az egyetlen, amelyből képet alkothatunk a jobbágyok földművelési rendszerének alakulásáról. A 19 Hunyady település közül 16-ban ismerjük 1828-ban a földművelés rendszerét, közülük 8-ban három, (a szili kerület 4 településében és Balatonberényben, Balatonújlakon, Hosz- szúfaluban, Rinyaszentkirályon), 8-ban pedig kétnyomásban művelték a földet (Kéthelyen, Mesztegnyőn, Varjaskéren, Libickozmán, Szóládon, Szemesen, Nagykorpádon és Zádorban), tehát az uradalom területének jobbágytelepüléseiben még nem mindenütt sikerült a jobbágyoknak a háromnyomásos gazdálkodásra áttérniük. Terményeik értékesítése számára a piac távol volt. A megye nyugati részén fekvő települések számára Nagykanizsa, Zádornak Pécs, a szili és a szemesi kerülethez tartozó települések számára pedig Veszprém volt a legközelebbi piac. Ezek az emporiumok a kérdéses községektől 5—10 mér- földnyi távolságra feküdtek. A települések főterménye a rozs és a zab, kisebb mértékben a búza, a kukorica és a pohánka volt.65 A búza ára pozsonyi mérőnként 1 forint 20 krajcártól 1 forint 25 krajcárig ment fel. Néhány helyen azt is feljegyezték, hogy a jobbágyok hány pozsonyi mérő gabonát vetettek egy-egy holdba, s meg kell állapítanunk, hogy általában ők is már a ritka vetésre tértek át, — mint az a majorsági földeken is történt — vagyis 1 1/2 — 1 1/4 pm. búza került egy-egy holdba. A földművelést két ökörrel végezték. Mindegyik községnek volt kocsmál- tatási joga, többségüknek fél, a kevesebb bort termelő kerület településeinek pedig negyed éven át, amelyért évi 2, 4, sőt Mesztegnyőn 10, Két38
