T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A forradalom alatt és után
olyannyira, hogy »úgy elszegényedtünk, hogy házunknál sokszor hétszámra sincs kenyerünk, éhezünk, rongyoskodunk gyerekeinkkel együtt, az országos közmunkát, mint tehetős más falusiak teljesítjük, adót fizetünk, ámbár midőn eljön a fizetési idő egy fillérünk sincsen, mégis addig járunk és kérünk kölcsön, még más faluban is, míg eleget tehetünk. Gyermekeink tanítására egy iskolaházat nem bírunk építeni, egy fél, pusztán álló pásztorházunkban, kénytelenek vagyunk gyermekeinket taníttani, hol iskolamesterünk egy szobában, hol lakása is van, tanít, gyermekeink nagyobb része a földön ülve tanulnak.«158 E megrenditő sorsú zsellérek pere végül is — báró Sina 1859 januárjában beadott fellebbezése ellenére — a zsellérek győzelmével ért véget. Ez azonban pyrrhusi győzelem volt. »Már olyan nyomasztó a sorsunk — írták a királynak 1859 februárjában, megköszönvén a per számukra kedvező eldöntését —, hogy koldusoknál alább valók lettünk, szegény sorsunkhoz képest a sok és nyomasztó fáradtságok és költségek miatt, amit már 9 évek óta tettünk, és emellett még most is báró Sina tisztjei szorítanak házárendáért, törvényesen kifosztott úrbariális legelőnkből pedig naponként vagdaltatják a fákat, mivel kiosztáskor legelőnk erdőbe esett és ezen irtás által úgyis homokos legelőnket a szélnek kitéve folyó homokká és haszonvehetetlenné teszik.« — Sem rétjük, sem szántóföldjük nincsen, ha két kis lovacskájuk van, azt napszámmal keresett pénzen vásárolt drága szénával kell tartaniuk, de azért ugyanannyi országos közmunkát szolgálnak a két ló után, mint az egész telkes polgár szolgál a maga két lova után.159 Ezek a fájdalmas sorok már a későbbi küzdelmek útját is megmutatják, az elszegényedő, tönkremenő parasztokét. S mi lett a sorsa a szerződéses zselléreknek, akik nem tudtak jogi státusukon kéréssel, érveléssel, könyörgéssel változtatni? A gadácsiak 1865-ben kötötték meg örökváltság szerződésüket gróf Hunyady Ferenc szili uradalmának vezetőivel. 30 zsellértelek és a hozzátartozó 138 hold legelő megváltása fejében telkenként 172 forintot kellett fizetniük. Az egész váltságösszeg 5278 forint volt, amelyet öv év alatt kellett letörlesz- teni. Az adót e földek után ugyancsak ők tartoztak fizetni.100 Ez a kép, amely forrásaink nyomán kialakul, csak úgy jöhetett létre, hogy az uradalom folyamatosan allodizálta a jobbágyok által termővé tett földeket. Előbb cenzusos, utóbb már majorsági földekké alakította át azokat. Szívós munkával elérte, hogy a forradalom után a kéthe- lyi uradalomban addigi birtokának közel 3/4 részét, és a szili uradalomban is a területnek több mint a felét majorsági birtokként megtarthatta. A VI. táblázat pontos képet ad az 1848. évi állapotokról, amelyet 1849. február 17-én némiképp módosítottak. Gróf Hunyady Ferenc birtokán 2335 holdra csökkent a majorsági erdő, Öreg Gadácson pedig nem tüntetnek fel a majorsági földön erdőt. Ezzel a földesúr majorsági birtoka 7144 holdra csökkent, a jobbágyi birtok pedig — az 1979 holdra javított legelő holdszámmal és egyéb kisebb korrekciókkal — 8017 hold lett. (Ebben az összegben öreg Gadács 860 hold legelője is szerepelt, amelyet a sziliek bírtak.)161 69
