T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A forradalom alatt és után
kért a közös legelőn Varjaskér. Űrbéri rendezési pere volt Balatonbe- rény, Balatonújlak és Döröcske jobbágyainak; legelő elkülönözési pere volt folyamatban Hosszúfalunak. Úrbéri problémákkal kapcsolatos panaszt adtak be Henész, Gadács, Libiczkozma és Mesztegnyő, továbbá Szemes, Szárszó és Szil volt úrbéres jobbágyai 1848—49 folyamán. A bor- dézsmával kapcsolatosan Kéthelyen volt ellentét a földesúr és a mezőváros lakosai között. Ez az utóbbi Somogy megye más községeiben is problémaként jelentkezett.147 Gróf Hunyady a között a 9 somogyi birtokos között volt, akik 1848. augusztus 1-i nagygyűléshez panaszt nyújtottak be azért, mert a parasztok megtagadták a harmad és negyed termésrészért elvállalt földek és szőlőaljak után járó napszámokat.148 A forradalmi intézkedések felemás volta, az ti. hogy a jobbágyok használatában lévő, de urasági földnek nyilvánított területek után változatlanul megmaradtak a feudális jellegű terhek (munka- és pénzjáradék), — a Hunyady-uradalom területén különösen érzékenyen érintették a parasztokat, mert hiszen ezek a terhek igen súlyosak voltak és a parasztok ezeket igazságtalanoknak érezték. — Nyílt ellenállásra vagy mozgalomra azonban ezekben a településekben nem került sor. Annál feltűnőbb az, hogy a megye területén az egyetlen magyar- ellenes megnyilatkozás, amelyről tudomásunk van, éppen a Hunyady- birtok egyik településében, Döröcskén történt. 1849. áprilisában a döröcs- kei bíró kalodába tétetett egy törökkoppányi magyart, s az esettel kapcsolatosan az egyik ottani német a következő megjegyzést tette: »Bár vertük volna agyon a magyarokat, úgyis kihajtjuk vagy agyonverjük.«149 Ez a megjegyzés azonban egyedülálló volt és maradt a megyében. S az önkényuralom idején újra megindult úrbéri birtokrendezési perek keserű tapasztalatai meggyőzhették a parasztságot arról, hogy 1848 jobbat és többet adott volna nekik, mint amit az önkényuralmi rendszer és azon belül a megerősödött földesúri hatalom számukra juttatott. Az V. táblázat adatait vizsgálva feltűnik, hogy noha a perek nagyrésze már 1848 előtt elkezdődött, a települések zömében a legelő és erdő elkülönítés végrehajtása az önkényuralom időszakára esett. A Hunyady-kézen maradt területen Döröcske volt az egyetlen, ahol maradványföld került megváltásra. Ennek a községnek határát 1858-ban mérték fel és hitelesítették. Ekkor 22 4/8 úrbéri telek, 51 házas zsellér, a lelkész és a tanító (utóbbiaknak 11/2 telek) után adták ki az úrbéri birtokot, szántóföldeket és réteket, továbbá a 271 holdat kitevő maradványföldet. Ez utóbbit 4930 pengő forintért tartoztak megváltani 5 év alatt, évenkénti részletekben, az első három esztendőben kamatmentesen, míg a negyedik és az ötödik évben 5% kamattal a tartozás után. Telkenként 13 hold legelő és 3 hold erdő ugyanekkor került birtokukba, mely utóbbiból 92 hold volt a községi erdő. Az így kiszakított külön községi legelőhöz az uradalom még 8 holdat csatolt azzal a kikötéssel, hogy erdősének ott féltelki illetősége legyen, s amennyiben feloszlatnák a legelőt, akkor e 8 holdat ismét az uradalomhoz csatolják vissza.150 Ez a község viszonylag magas legelő és erdőjuttatásban részesült, azonkívül a maradványföld-megváltás törlesztési feltételei is aránylag kedvezőek voltak, hiszen az uradalomnak jogában állt volna 1848. májusától 66
