T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
zonyultak a megbízhatóknak, Galgóczi szerint ezekben a településekben az úrbéri rendezés 1848 előtt véglegesen lezárult. A fenti adatok arra mutatnak, hogy a szántóföldeket a község osztályzata szerint adták ki az úrbéri telkekhez. Kiszámítottuk a szántóföldekből visszakövetkeztethetően az úrbéri telkek számát és 136 telket állapíthattunk meg a 4 községben (a szántóföldek mennyiségét az osztályzat szerint kiadott 22 illetve 24 holddal osztottuk). Az 1845. évi közmunkaösszeírás szerint ezekben a településekben 123 7 8 úrbéri telek és 63 házas zsellér volt. A telekszámban mutatkozó különbség a zsellérekkel egyenlítődik ki, akik 1/8 telek után kapták meg szántó- és legelő-járandóságukat, továbbá a nem adózó javadalmas telkek után is (pap, tanítók, stb.) járt szántóföld, rét és legelő. Valószínű, hogy a legelő elkülönítés is megtörtént, telkenként 10—14 hold körüli legelővel számolhatunk. Ha eddigi adatainkat kívánjuk összevetni, vagyis az 1848—49-ben összeírt paraszti birtokot hasonlítjuk össze az 1767-ben úrbéri birtokként feljegyzett területtel, akkor képet alkothatunk a jobbágyok anyagi helyzetének alakulásáról az utolsó 70 esztendőben. Elsőként azt kell megállapítanunk, hogy a Hunyady-birtokban maradt és a VI. táblázatban szereplő településekben az eltelt időszak alatt az úrbéri telkek száma 255 4/8- ról 364 6/8-ra növekedett, az úrbéri zsellérek száma pedig — az 1845. évi töredékes adatok alapján is •— a házasoké az 1767. évinek háromszorosára, az úrbéri házatlan zsellérek száma pedig több mint ötszörösére nőtt.105 Ezek szerint nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1767. évi telki belsőség 693 holdról 1406 holdra, s a telki szántóföld 5514 holdról 9036 holdra növekedett. Annál meglepőbb, hogy a kaszás mértékegységről magyar holdra átszámított 1767. évi 2200 hold rét 1848—49-re csupán 2570 hold lett. A jobbágyok kezén levő teljes úrbéri birtok 1767-ben 9046 m hold, amelyhez azonban — az akkori elegendő legelő és faizás fejében — telkenként 15 holdat kell számítanunk, s így 14 517 holdat kapunk eredményül. Ezt a számot kell egybevetnünk az 1848. évi paraszti birtokkal, amikor is a 22 747 holdból le kell vonnunk a hasznavehetetlennek, továbbá a szőlőnek és szőlőaljnak nyilvánított terület holdszámát. Az így kapott paraszti birtok 18 048 hold.106 Ha megvizsgáljuk a jobbágynépesség számbeli, továbbá az úrbéri terhek növekedését, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez lényegesen nagyobb volt, mint a számára juttatott földek mennyiségi növekedése. S ha ehhez a képhez még hozzátesszük azt a sok jobbágypanaszt, amely rossz minőségű földek juttatásáról szól, amikor is jókarban tartott paraszti rétek és földek kerültek a földesúr tulajdonába, s helyettük vizes, azelőtt legelőként használt, rossz minőségű földeket mértek ki a jobbágyoknak, mennyiséggel pótolva a minőséget, — akkor ez a mennyiség többlet nem sokat jelent, és a pozitív értékelést erősen csökkenti. Sajnos, a jobbágyság állatállományának alakulását nem tudjuk még közvetett források révén sem nyomon kísérni! A dicalis conscriptiok rendelkezésünkre álló táblázataiban feljegyzett állatlétszám teljesen irreális. Egy példát említünk meg e forrás megbízhatatlanságára, de ez az egy példa számszerűségében olyan sokatmondó, hogy teljesen feleslegessé tesz minden további számítást. Mesztegnyőben 1840-ben — legelőszemlével 54
