T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
Ez azonban nem volt elegendő. A Hunyady-uradalom munkaerőszerző tevékenysége más irányban is kimutatható. Jobbágyfalvakba telepített be szerződéses zselléreket. Pl. Rinyaszentkirályon 1830-ban egy letelepült jobbágynak adott szerződésben fát biztosított háza felépítéséhez és engedélyt adott két marha, egy borjú és három sertés legeltetésére. Ennek ellenértékeként az előbbiekért darabonként 1/2, a sertésekért pedig 1/4 kézi napszámot kellett szolgálnia és az uraság gabonájának csépelését — a megye által megszabott részért — télen át el kellett végeznie. Kapott ezenkívül a jobbágy két hold földet és egy hold rétet házhellyel, amelyért évi 4 forintot kellett fizetnie.78 Ebben az időszakban az egész megye területén megélénkült a munkásépítés, de ennek jellege már kizárólag allodiális birtokra zsellérként történő telepítés volt.79 Balogh fiskális Somssich Pongráchoz 1835-ben írott levelében beszámolt arról, hogy a megyében több helyen (Szentkirályon, Tapazdon stb.) »új colóniákat fundálni szándékoznak«, és ezek a »próbafeltételek« mindig igen kedvezőek úgy, hogy az emberek csapatosan mennek telket vállalni.80 A kuriális zsellérek számának növekedésével tehát mindenképpen számolhatunk a Hunyady birtokokon. Ez a kuriálizálási törekvés olykor még az úrbéres lakosság rovására is kimutatható. A balatonszemesi adózó zselléreknek panaszával foglalkozott 1837-ben a megyei közgyűlés. E panaszlevél szerint az uradalom megváltoztatta a velük 1786-ban kötött szerződést, kisházasokká, vagyis házas zsellérekké nyilvánították őket, elvették legelőjüket, megfosztották őket a házterülethez mért irtásföldektől, s ennek ellenére megkívánták a régi járandóságot. Panaszolták azt is, hogy bérelt szőlőhegy után — az új törvények ellenére (itt az 1836. évi országgyűlésen hozott törvényekre utaltak) — felemelt napszámot kíván tőlük az uradalom vezetősége. Kérvényüket azzal fejezik be, hogy miután tartozásaikon felül is robotoltatták őket, adattasson a megye nekik jobbágytelket és orvosoltassa sérelmeiket.81 Nyilvánvaló, hogy itt úrbéri, vagy árendális telek elvételéről van szó, s a hajdani telkes jobbágyok süllyedtek kuriális sorba. Nem ismerjük a panasszal kapcsolatos ügyintézést, mindössze azt tudjuk, hogy az 1767-től — több összeírás adatai szerint is — változatlanul 20 úrbéri telekkel rendelkező Szemesen 1836-ban 18 2/4 úrbéri telket írtak össze, de az 1845. évi közmunka-összeírás már ismét 20 1/4 úrbéri telket tartott itt nyilván.82 Tehát a panasznak lehetett valami foganatja. Vizsgáljuk meg azt is, hogy általában milyen a helyzete a forradalom előtti másfél évtizedben az uradalom úrbéres lakosságának? Az úrbéri peres iratanyag visszautalásaiból tudjuk, hogy Bonnyán az 1824. évi irtásfelbecsülés után 1830-ban már úrbéri per volt folyamatban. Libickozmán 1817-ben megtörtént a helység rendezése és tagosítása, de ennek ellenére 1820-ban még folyt az úrbéri per. (Valószínűleg a központi kormányszékek nehézkes intézkedése húzta el ennyire.) Nagykorpád jobbágyairól csak annyit tudunk, hogy 1825-ben kérvényezték a fis- kusnál, hogy földjeiket háromnyomásban kaphassák ki.83 Ez a falu a hosz- szúfalusi kerület többi településével együtt az 1840-es években gazdát 43
