T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A Hunyady uradalom kialakulása és a jobbágyság
jától és így az uradalmi érdek elsősorban a munkaerő növelését kívánta meg. Itt nem volt érdemes allodiumot kialakítani. A jobbágytelkek differenciálódása itt nem olyan nagymértékű, mint az előző kerületben volt, a féltelek uralkodik változatlanul, csupán az egész telek rovására a negyedtelek aránya nőtt meg jelentősen, ami e magyar faluk teleköröklési rendszerének ismeretében (az úrbéri telket a gyermekek örökölték) érthető. Ebben a kerületben feltűnően sok az úgynevezett remanenciális föld és rét, amely után az uradalom magas készpénz, illetve munkajáradékot kapott. Feltehető, hogy Zádor megnövekedett telekszáma ezekből a remanenciákból, az úrbéri telkek újra felméréséből adódott maradványföldekből keletkezett, mert hiszen ez a község csupán a remanenciális rétekért évi 768 napi kézirobottal adózott. A földek felméretése ebben a kerületben valószínűleg a gazdaság teljes átszervezésével volt kapcsolatos, mert tudjuk, hogy ez idő tájt helyezte át az uradalom e kerület központját Hosszúfalu jobbágyfaluból Simongát pusztára. Ez is jelzi, hogy a földesúri állodiumon megváltozott a gazdálkodás. A szili gazdaságról viszonylag kevesen tudunk. Szilt Vályi lexikona magyar falunak említi, amelynek különféle »vagyonnyai« vannak. Csorna, Bonnya és Döröcske adatai nem megbízhatóak, mert például az utóbbi falut magyarok által lakottnak írja, noha az tiszta német település volt. A kerület mind a négy települése szántóföldi gazdálkodást folytatott, szőlő volt a községekben, de legelő általában kevés, vagy szűkösen elég.37 Az úrbéri telkek száma 65 1/2-ről 95 13 16-ra nőtt, ami különösen azért jelentős, mert pl. Döröcskén 9 1/2 telek megszűnt úrbéri telek lenni, vagy legalábbis e kimutatásban nem így szerepel. E problémára utóbb még visszatérünk. (Itt azonban azt is meg kell említenünk, hogy 1772-ben ebben a kerületben 116 úrbéri telket tüntettek fel a már előbb említett és akkor felfektetett úrbéri tabellában!) Az úrbéres népességet tekintve feltűnik, hogy ebben a kerületben a jobbágygazdák száma és aránya is csökkent. A számbeli csökkenés megmagyarázható a döröcskei adatok kiesésével, de az arány eltolódás, mely a kerület zselléreinek megnövekedését mutatja — már nem. Ez feltétlenül a szili gazdaság kiépülésének tudható be. Súlyban és jelentőségben is legkisebb gazdaság a szemesi kerület volt, amelyhez tartozó három jobbágyfalu igen termékeny földű, jó határú község.38 Az úrbéri telkek száma 1767 és 1798 között itt is jelentősen megnőtt, 67 3 8-ról 86 4/8-ra. (1772-ben az úrbéri telkek száma 84 2 8 volt a kerületben.) A vagyoni megoszlás ugyancsak előre haladt, az egész telkesek egyrésze 3 '4 telekre szorult és megnövekedett a fél úrbéri telken gazdálkodók száma is. Erősen megnövekedett az 1/4 telkesek aránya, viszont megszűnt az 18 telkes kategória. Ez utóbbi nem csodálható, mert a korszerű gazdálkodásra áttérő uradalmak vezetői általában ettől a kategóriától féltek a legjobban: ez gazdaságilag ahhoz gyenge volt, hogy az uradalomnak jelentős munkaerőt jelentsen, viszont a földterületet elvette gazdaságilag erősebb társai elől, akik az uradalomnak nagyobb hasznot hajtottak volna.39 Ez a jobbágytelek megoszlás valószínűleg éppenúgy a földesúri rendezés eredménye volt, mint az a sok maradványföld, amelyért Szemesen, Szóládon és Szárszón is fizettek a jobbágyok munkát és 26
